A nemzeti fizetőeszköznek szimbólumértéke van és a papírpénzeken feltűnő arcok alapesetben egy nemzeti közösség múltjának büszkeségeit ábrázolják. A brit nemzetközösség története multikulturális jelenség, társadalma különböző etnikumok olvasztótégelye. Tarthatatlan állapot, hogy a mindezek reprezentációjaként értelmezett papírpénzeken kizárólag fehérbőrűek tűnnek fel - hívja fel a figyelmet a ma is létező ellentmondásra Linda Colley, a London School of Economics tanára. Tony Blair brit kormányfő tanácsadójaként sürgős változtatást is javasol az ügyben. "Vannak fájdalmasan nyilvánvaló mulasztások, melyek könnyen orvosolhatók lennének!" - mondja.
Sunder Katwala, a Fabian Társaság képviseletében társadalmi vita megrendezését tartaná helyénvalónak annak eldöntésére, hogy kik legyenek a bankjegyekre újonnan felkerülő személyek. A szellemiségében újszerű, Colley-éval megegyező álláspont képviselői Charles Darwin helyére például a kétszeres aranyérmes olimpiai bajnok és világcsúcstartó atlétát, a feketebőrű Daley Thompsont tennék, vagy a viktoriánus kor jamaicai származású költőnőjét, Elizabeth Barrett Browningot.
A jelöltek névsorát XIX. századi indiai képviselő (Dadabhaj Naoroji), választójogi harcos (William Cuffay) és a Krím-félszigeten 1845-ben kórházat alapító Mary Seacole ápolónő is gazdagítja.
Colley professzor mindezek mellett a brit identitás újragondolásához, átértékeléséhez is elérkezettnek látja az időt. Az angolszász világ kevert etnikai összetétele mára ugyanis a brit-fogalom egyik sarkkövévé vált, s egy fekete, vagy egy indiai éppen annyira vallja magát britnek, mint egy vörös hajú, fehér bőrű skót.
