Simón José Antonio de la Santísima Trinidad Bolívar y Palacios Blanco gazdag, baszk származású hidalgó (spanyol nemes) család sarja volt. Szüleit korán elvesztette, ezután nevelők oktatták, tanulmányait Spanyolországban fejezte be. Ott is nősült meg, de felesége egy év múlva venezuelai látogatásukon sárgalázban meghalt. Bolívar ezután nem házasodott meg újra. A napóleoni háborúk Európájában megismerkedett a francia felvilágosodás és az angol materializmus gondolkodóival, és a saját erejéből káplárból császárrá emelkedő Napóleon példájától lenyűgözve
esküt tett, hogy felszabadítja hazáját.
1807-ben hazatért és bekapcsolódott a függetlenségi mozgalmakba. Amikor Venezuela 1810-ben fellázadt a spanyol gyarmati uralom ellen, a junta Bolívart küldte Londonba, hogy szerezze meg a brit kormány támogatását. Ezt a küldetést nem sikerült teljesítenie, sikerült viszont meggyőznie a száműzött szabadsághős Francisco de Mirandát, hogy álljon a függetlenségi harc élére. A venezuelai alkotmányozó nemzetgyűlés 1811-ben kikiáltotta a függetlenséget, de a diktátori hatalommal felruházott Miranda nem vállalta a harcot a túlerőben lévő spanyolokkal és letette a fegyvert. Forradalmár társai ezt árulásnak minősítették, ők maguk adták át a spanyoloknak Mirandát, aki börtönben fejezte be életét.
A katonai vezetés Bolívar kezébe került. A mai Kolumbia területéről, Új-Granadából indított „csodálatos hadjáratával” 1813-ban felszabadította Caracast, a nép pedig teljhatalommal és az El Libertador (a Felszabadító) címmel ruházta fel. A spanyol túlerő és a belső torzsalkodások miatt azonban 1814-ben meghátrálásra kényszerült, Új-Granadába szorult vissza, majd Jamaica szigetére távozott. A szabadságharc szellemét kiáltványaiban igyekezett fenntartani, brit mintára alkotmányos köztársaságot vázolt fel választott alsó- és örökletes felsőházzal, egész életre szóló államfői tisztséggel.
Bolívar 1815-ben Haitihoz, a függetlenségét a franciáktól éppen kivívott karibi államhoz fordult segítségért, és összegyűjtötte emigrációba szorult honfitársait. Új seregével 1816-ban szállt partra Új-Granadában, s a hadtörténet legfényesebb lapjaira bekerült hadjárata végén, 1819. augusztus 7-én a boyacai csatában döntő vereséget mért a spanyolokra.
Győzelmei eredményeként jött létre a mai Venezuelából, Kolumbiából, Panamából és Ecuadorból álló Nagy-Kolumbia, amelynek függetlenségét a spanyolok 1820-ban elismerték.
Az új állam elnöke és diktátora Bolívar lett, aki – miután a Perut felszabadító argentin forradalmár, José de San Martin lemondott tisztségeiről – 1823 őszén bevonult Limába is. A következő évben csapatai megverték a felső-Peruban hadakozó utolsó dél-amerikai spanyol hadseregeket is, ezután ez a terület a Bolívia nevet vette fel.
Bolívar, fél Dél-Amerika ura pályája csúcsára ért.
A földrésznyi dimenziókban gondolkodó Bolívar 1826-ban Panamába összamerikai kongresszust hívott össze, ám a meghívottak közül Chile, Argentína és Brazília távol maradt, az itt megfogalmazott uniós szerződést pedig csak Nagy-Kolumbia ratifikálta. Nemsokára már Nagy-Kolumbia területei is egyre nagyobb önállóságot követeltek. Bolívar alvezérei ahelyett, hogy támogatták volna, egymással kezdtek marakodni. Az 1828-ban összehívott nemzetgyűlés megtagadta elnöki hatáskörének növelését, sőt, még merényletet is megkíséreltek ellene. Felkelések robbantak ki, Peru lerohanta Ecuadort, az ország ügyeibe Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok is beavatkozott. Venezuela végül 1829-ben kivált Nagy-Kolumbiából, amely a következő év nyarára teljesen szétesett.
Bolívar megromlott egészsége, politikai terveinek kudarca és a polgárháború miatt lemondott tisztségeiről. Európába készült, de soha nem indult el: 1830. december 17-én előrehaladott tüdővésze végzett vele a kolumbiai Santa Martában, ironikus módon épp egy spanyol tisztelőjének házában. Halálos ágyán azt kérte, írásait és leveleit égessék el, de utasítását – a történészek nagy örömére – nem teljesítették. Maradványait 1842-ben Caracasban temették újra. Nevét viseli város, félsziget, híd, hegycsúcs, egyetem, repülőtér, futballklub, róla nevezték el Bolíviát és a venezuelai pénzt. Életéről 2013-ban Venezuelában forgattak 50 millió dollár költséggel monumentális filmet Amerika embere (Libertador) címmel.
Fotó forrása: AFP
