Magyarországon már a kiegyezést követő első években sokan követelték az önálló magyar jegybank felállítását. 1876. január 2-án megindultak az első gazdasági kiegyezést módosító tárgyalások. A magyar igények sarkalatos pontja az önálló jegybank létesítése volt . 1876 tavaszán elvi megállapodás született egy magyarországi jegybank felállításáról, amely az osztrák jegybankkal közös felügyelet alá esne. A központi irányító, felügyelő szervbe a magyar követelés szerint arányosan lennének osztrák, illetve magyar tagok delegálva. 1876. november 23-án az Osztrák Nemzeti Bank elutasította a paritás, tehát az egyenlő arány szerinti közös irányítású, önálló nemzeti bankok felállítására vonatkozó javaslatot. Ezek után, 1877. február 25-én egyezség született az Osztrák Nemzeti Bank átalakításáról. Az 1878. évi XXV. tc. és a megfelelő osztrák törvény felállította az Osztrák-Magyar Bankot. A bank vezetésében magyarok is helyet kaptak, de a magyar pénzvilág gyengeségének megfelelően csak a "részleges paritás", tehát nem az egyenlőség alapján. Lényeges azonban, hogy a bank ezután kellően el tudta látni Magyarországot bankjegyekkel. A bankó egyik oldala német, másik oldala magyar nyelvű volt. Az Osztrák-Magyar Bank bankjegy-kibocsátási monopóliumát többször meghosszabbították. 1892-től az aranyalapú fizetőeszközre való áttéréstől kezdődően új feladatot is kap: a forint árfolyamának a többi aranyalapú valutával szemben történő fenntartását. 1900-ban kezdődik a már valóban paritásos alapon szerveződött és a nyereségben Magyarországot előnyösebben részesítő OMB újabb szabadalmi időszaka. Még az első világháború alatt Ausztriával kötött egyezmény értelmében a háború befejezését követően is az OMB látta el Magyarország pénzforgalmát, egészen 1919-ig. A Tanácsköztársaság alatt a Posta Takarékpénztár adott ki bankjegyeket. Ezután 1921-ig mind a Posta Takarékpénztár, mind az OMB által kibocsátott bankjegyek maradtak forgalomban.
