Gyüdi Sándor, a Szegedi Szimfonikus Zenekar igazgatója avatóbeszédében hangsúlyozta, Karikó Teréz több mint ötvenéves pályafutása során, bár nemzetközi sikereket is elért, mindvégig hűséges maradt a Szegedi Nemzeti Színház társulatához. Operaénekesként kivitelesen szép, gazdag hang adatott neki, s sikereihez az is hozzájárult, hogy karcsú magas, igazi dráma szopránnak való alkat volt egy olyan korszakban, amikor a színpadi megjelenést még nem tartották annyira fontosnak, mint ma. Nyugdíjba vonulását követően is szívesen színpadra állt, sőt az 1990-es években még bővült is repertoárja komikus szerepekkel – mondta a karmester.
Karikó Teréz 1932. március 31-én született Budapesten. A Zeneakadémiát 1960-ban végezte el, majd a következő évben Vaszy Viktor hívására Szegedre szerződött, s rövidesen a színház vezető drámai szopránjává vált. Nagyobb sikereit Verdi, Puccini és Wagner operáinak hősnőiként érte el. A rádiós és televíziós közvetítéseknek és a fővárosi fellépéseknek köszönhetően neve országszerte ismertté vált. Az 1970-es évektől rendszeresen külföldön is föllépett. Hat évig tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozatán. 1992-ben a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja lett, ahol 2012-ig énekmesterként dolgozott.
Tehetségét és munkáját Liszt Ferenc-, Bartók-Pásztory-díjjal és számos színházi kitüntetéssel ismerték el, 2010-ben megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét, 2012-ben pedig a Szegedért Emlékérmet is. 2021. november 8-án hunyt el Orosházán.
Fotó: Frank Yvette/Szegedinap.hu
