Gemza Péter felelevenítette Latinovits pályájának kezdetét, azt a színház iránti erős vonzalmat, amikor Latinovits friss építészdiplomával a zsebében, 1956-ban Debrecenbe szerződött segédszínésznek. Már a debreceni meghallgatáson felhívta magára a figyelmet szuggesztív, érzelmekben gazdag előadásmódjával. Megemlítette azt is, hogy

Latinovits három évadban volt a Csokonai Színház színésze, és hogy ebben a „rejtélyes szigetben”, ahogy a Csokonai Színházat emlegette, élte meg először a társulati létformát.

„Összetartoztunk, ismertük, becsültük és szerettük egymást” − mondta a színészkirály a Csokonaiban töltött pár évről. „Aki elesett, felemeltük, ha elestem, felemeltek. Aki elbízta magát, helyre löktük. Ha elbíztam magam, helyre húztak. Itt mindent tudás, szeretet és humor irányított. Önbizalmunkat az együvé tartozás emelte.” A színházigazgató kitért azokra a filmklasszikusokra is, amelyekben Latinovits maradandót alkotott, és megemlékezett a magyar költészet nagyjainak verseit életre keltő zseniről is. 

Papp László, Debrecen polgármestere, Kóti Ildikó, Kóti Árpád özvegye és Juha Richárd szobrászművész a szobrok leleplezése után

„Kóti Árpádnak többféle színháza is volt − mondta róla egy pályatárs, de a legállandóbb, fél évszázadon keresztül a Csokonai Színház, amelyhez életművének döntő része kötődik. Akik ismertük, látjuk mostani színházát, ahogy hamiskás mosollyal az arcán hátul áll, és várja, vajon mit mondanak majd róla a leleplezés előtt álló szobor előtt” − kezdte Kóti Árpád méltatását a színházigazgató. Kitért Kóti nagy szerepeire, ahogy Pandulphóként, Glosterként, Herda Pityuként, Learként, Ványa bácsiként, Károliként mutatta meg kivételes tehetségét, egyedi, erőteljes színpadi jelenlétét. „Pedig Ruszt József és Lengyel György színházában, ahol Gerbár Tibor, Novák István, Oláh György és Simor Ottó játszottak, hogy csak néhány nevet említsünk a színház legendás nagy gárdájából, nehéz volt kitűnni” − tette hozzá.  Hangsúlyozta azt is, hogy

Kóti Árpád az erős színpadi jelenléte mellett a személyiségével hatott a leginkább.

A belőle áradó humor, finom irónia társulati szinten segített életben és embernek maradni, oldotta a diktatúrába dermedt éveket, amikor Debrecenben is elmondhatatlanul sokat jelentett a színház az emberek számára. Gemza Péter azt is kiemelte, hogy Kóti Árpád anekdotái, történetei, szállóigévé vált mondatai még a Csokonai Fórum tereit is belengik, újra-és újra előkerül egy feledhetetlen Kóti-sztori, sokszínű színházának egy-egy epizódja. 

A két színésznagyságról termeket is elneveztek az új színházépületben.

Fotók: Máthé András