Wittner Mária beszédében koncepciós perben halálraítélt forradalmártársát méltatva úgy fogalmazott: „Tóth Ilonából szadista gyilkost faragtak a kommunisták, de Tóth Ilona mélységesen ember volt. Ezt a nagyon tiszta embert mély gyalázatban végezték ki" − mondta. Közölte: vannak, akik még mindig gyilkosnak kiáltják ki és próbálják mocskolni Tóth Ilona alakját. Véleménye szerint ezért a túlélőknek kell tisztára mosni az ő emberségüket, és „igazságot kell tenni azoknak, akik életükben és holtukban is meggyalázva, (...) arccal lefelé, megdrótozva ott fekszenek a földben."
Tóth Ilona, az ártatlanul megvádolt, bebörtönzött és halálraítélt sok száz magyar szabadságharcos jelképévé vált. 1956 hősei, mártírjai és áldozatai − így Tóth Ilona is − olyan alakjai voltak a magyar történelemnek, akiknek tetteit csak évtizedekkel később ismerhették meg, mert „azok, akik megölték, megnyomorították, földönfutóvá tették őket, tetteiket meghamisították, nevüket befeketítették, emléküket meggyalázták és kiirtották". Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára szerint Tóth Ilona, a gyilkossággal megvádolt fiatal lány kegyetlen koncepciós per áldozata lett, a szigorló orvos meghurcolásával az embertelen rendszer példát akart statuálni. Sok évtized történelemhamisító elhallgatása és hazugsága után az utókor kötelessége a múlt őszinte feltárása.
Tóth Ilona az 1956-os forradalom kirobbanásakor a Szövetség utcai kórházban volt belgyógyászati gyakorlaton, majd átirányították a Péterfy Sándor utcai kórházba, ahol bekapcsolódott az intenzíven működő Önkéntes Mentőszolgálat munkájába. November 1-től letartóztatásáig a kórház kisegítő részlegének megbízott vezetője volt. November 20-án letartóztatták, majd 1957. április 8-án halálra ítélték izgatás és gyilkosság vádjával, és június 27-én kivégezték.
A szoborállítást kezdeményező Bodnár Attila főigazgató a többi között méltatta a kormány legújabb egészségügyi intézkedéseit, óriási lépésnek nevezve az orvosok bérének megemelését és a szakdolgozók járandóságának folyamatos növelését, egyúttal köszönetet mondott a kórház dolgozóinak a járvány kezelésében nyújtott munkájukért.
Az ünnepség zárásaként a résztvevők közös gyertyagyújtással emlékeztek meg a járványban elhunytakról a kórház kertjében felállított emlékműnél.
Fotók: MTI/Illyés Tibor
