Te, Én és a Lufik címmel rendeztek kiállítást a Manchester International Festivalon (MIF23) Yayoi Kusama felfújható szobraiból és építményeiből. Egyes darabok meghaladják a tíz méteres magasságot is.

A híres japán művésznő legnagyobb kiállítását nyitották meg a manchesteri világeseményen. A tárlat több mint tíz méteres műveket is felvonultat, melyeknek jellegzetes pöttyös mintázatával az alkotó pszichedelikus, földöntúli tereket teremt meg. A Manchester’s Finest című lap szerint a kiállítás a Factory International művészeti szervezet új épületének megnyitójára készült, amely a későbbiekben a belső terek részét fogja képezni.

A 94 éves alkotó nyolc évtizedes munkássága alatt körbejárta a Pop Art és a minimalizmus irányzatait. Kusama fiatalon megtapasztalt képi és hangi hallucinációi nyomán kezdett el sajátos stílust kialakítani – ennek vívmánya a műveiben rendre feltűnő, jellegzetes pöttyös mintázat. 1957-ben az Egyesült Államokban telepedett le, itt kezdte el megalkotni absztrakt, „végtelen hálófestményeit”, puha anyagokból készült szobrait és a többek közt tükrökkel és fényekkel játszó avantgárd installációinak megtervezését és felállítását is.


649d881f3f418199ca238481.jpg
A galéria egyik dolgozója áll Kusama The Hope of the Polka Dots Buried in Infinity Will Eternally Cover the Universe (A végtelenben eltemetett pöttyök reménye örökké áthatja az univerzumot) című művében június 29-én. Fotó: Oli Scarff / AFP 

A világhírnévre az 1960-as években tett szert különleges bel- és kültéri kiállításaival: az akkori New York-i művészeti közegből kiemelkedett az építészeti struktúrákat, festményeket, performanszokat, filmművészeti kísérleteket is felvonultató tárlataival. A különböző médiumokkal való kísérletezés közben Kusama felfedezte az „önmegsemmisítés” művészeti filozófiáját, ennek megnyilvánulása a repetitív motívumokon keresztül feltárt mikro- és makroszkopikus univerzumok felépítése.

Fotók: Oli Scarff / AFP