Az optimista szerint a pohár, amiben csak feléig van víz, félig teli. Ugyanez a pesszimista részéről félig üresnek látszik. Vegyük kölcsön a közhelyes bölcsességet a 2011-es Lakástrend megértésére, mert e két szemszög nélkül nehezen boldogulunk, és ugorjunk vissza néhány évet.
2008-ban a Műcsarnokban megrendezett Lakástrend kiállításra alig lehetett beférni. Zsúfolt enteriőrök példálóztak a német, olasz, francia lakberendezési divatokkal, high-tech eszközök és űrbázisnak is beváló konyhakompozíciók, világcégek és komoly hazai fejlesztők versenyeztek a standokért. Sok városi helyszín is bekapcsolódott, a Gödör futurisztikus betontermeitől a kis romkocsmákig néhány napig mindenki a kortárs designt ünnepelte. Budapest a design közép-európai fővárosa szerepében startolt, és ez egyáltalán nem tűnt szereptévesztésnek. 2009-ben, már a válság diktálta kijózanodásnak köszönhetően, a luxus már nem a túlzott csillogásban jelent meg a Lakástrenden, hanem a terek rugalmas alakításában, a természetközeli anyagokban és formákban, a markáns színekben ? attrakció volt, ahogyan a kiállítás négy napjának mindegyikén más-más színben pompázott a Műcsarnok apszisa. Aztán 2010-re végleg lekopott a Lakástrend mellől bármiféle kísérő esemény, legföljebb Réz András Werk Akadémiája próbált bulihangulatot csapni a gyanúsan kongó termekben és a Samsung itt mutatta be az új 3D tévéjét.
Az idén pedig bámuljuk a poharat és gondolkodunk: ez félig üres vagy félig tele van? A Műcsarnok termei ugyanis igen szellősek, kiállító elvétve, a trendként korábban kijelölt stílusok helyett pedig még szlogennel sem fárasztották magukat a szervezők (a ?szín, forma, rend? címmel nem lehet mit kezdeni). Külső helyszín ezúttal sincs, nagy durranás pláne sehol. Ellenben letisztult, kikristályosodott, markánsabb lett a látvány. Eltűntek az egymásra halmozott, menthetetlenül giccses kiegészítők és felértékelődtek maguk az enteriőrök. A kiállítók nem mindent akarnak megmutatni, hanem az ideát, ami megalapozza az üzletpolitikájukat. És rendkívül jót tett a kiállítás egészének, hogy a szervezők kiemelték a környezettudatos, fenntartható tendenciákat: anyaghasználatban, természetközeli formákban és színekben, bár volt némi fogalmi kavarodás. De tény, hogy megszületett néhány valóban elegáns enteriőr, láthatunk izgalmas bútoregyütteseket, különleges anyagokat és merész, de ízléses összeállításokat ? a Kare sokoldalú kínálata, az Alpes csodálatos atmoszférájú konyhaberendezései, az osztrák Artweger végletekig letisztult zuhanykabinjai vagy a Lotushome gigantikus méretű napernyői igazi élhető tereket kínálnak, kényelmes és esztétikus bútorokat, összehangolható burkolóanyagokat. Egy szóval: vonzó, harmonikus otthont.
Ami igazán különlegessé teszi az idei válogatást, az az egyediség, a kézműves jelleg. Az Enigmaglas különleges, grafikai hatású üvegfelületei, a Sunmoon ökotudatos, szépséges ülőbútorai verhetetlenek. Valójában nem is trendekkel találkozunk, hanem erős, jótékony hatású lelki és érzéki élménnyel.
Varga Viktor ékszere
A Lakástrend tehát az idénre annyira elszegényedett, hogy megjelentek a belső kincsei. Ráadásul az előző évekhez képest ? végre ? nagyobb hangsúlyt kapott a madeinhungary, a hazai kreatív tervezők újdonságaival. Jó helyre került itt az ékszertervezési pályázat ? utóbbinak nyertesei Lőrincz Réka és Varga Viktor ?, nagy ötlet a lakberendezőkkel való villámtalálka és a kortárs ékszereket szereplőkké avató táncszínházi előadás. Sajnos Szőke Gábor Miklós hatalmas trónszéke az apszisban agyonnyom mindent, ami a közelébe kerül, de általában véve maradjunk a félig teli pohárnál: a Lakástrend végre nézhető, élvezhető, tartalmas esemény lett.
