A szerzők "emberien" és nem "jogászian" írnak. Céljuk az volt, hogy szülőkkel való otthoni esti beszélgetésekhez, vagy az iskolában egymással, vagy a tanárral történőkhöz segítséget nyújtsanak a gyerekeknek, a jogaikról váltva szót. Az egyik kezével dedikáló, másikkal a pár hónapos Roziját ölébe vonó szerkesztő, Schenk Borbála - harminc évesen, tanári, (igazgatói), és friss szülői tapasztalatával - érdeklődően, látható izgalommal, kedvesen fogadja a kérdéseket.
- Egyetért a mottóval?
- Egy egészséges társadalomban a jognak és a jogon kívüli szabályozórendszereknek (erkölcs, szokások, hagyományok) együttesen kell meghatározniuk az emberek viselkedését. Vegyük az oktatási jogok példáját. A közoktatási törvény meghatározza a szülő, a gyerek, a tanár jogait és kötelességeit - ezek az alapok. Hogy ez a mindennapok során hogyan töltődik meg tartalommal, hogy tényleg megteremtse a jogok és kötelességek egyensúlyát, és a jogokkal élés ne jogokkal visszaélés legyen, az már nagyrészt az egymás iránti tisztelet, intelligencia, erkölcs kérdése.
- A könyvet a 9-17 éves diákoknak szánták. Erről a korosztályról honnan van információja?
- Közvetetten vannak információim, családtagok, barátok révén, illetve halványan még a saját kamaszkoromra is emlékszem. Ez persze nem volt elég ahhoz, hogy a könyv stílusát valóban eltaláljuk: az egyes fejezetek kéziratait elolvasták felső tagozatos iskolások. Jó volt hallani a véleményüket, ez a korosztály nem szépít: "Ez száraz, ez dedós, ez tök izgalmas..." A megjegyzéseiket, kritikájukat figyelembe vettük a szerkesztés során.
- Miért választotta a jogi pályát? Gyerekként "az igazság bajnoka" volt?
- Nem voltam "igazság bajnoka", jó kislány voltam, bár mindenről volt véleményem. Adott volt az alapvetően humán érdeklődés, ráadásul a jogot ismeretlen, izgalmas dolognak tartottam, még most is emlékszem, amikor felvételizni mentem és beléptem az egyetem épületébe, elszorult a torkom a megilletődöttségtől...
- Gondol-e arra, hogy mitől kell majd megvédenie a saját gyerekét 15 év múlva?
- Mindentől! Ez tréfásan hangzik, de valóban nehéz lesz megállni, hogy az ember ne akarja minden veszélytől saját kezűleg megóvni a kamaszokat. A klasszikus veszélyforrások (kábítószer, alkohol) mellett különösen figyelni kell az internetre: a mai gyerekekre információk özöne zúdul, rengeteg arctalan emberrel találkoznak, ismerkednek. Az internet névtelensége számtalan veszélyt rejt, a gyerekek könnyen kerülhetnek kiszolgáltatott helyzetbe, pedig ők "csak" a monitor előtt ülnek.
- Ki(k) és mit kérdeztek a dedikálásokon? Volt amin meglepődött?
- Az egyik vidéki könyvbemutatón egy tanárnő megkérdezte, hogy tanárszerző miért nincs a könyvben. Nagyon örültem a felvetésnek, mert nekem azt sugallta, hogy a témát a tanárok is magukénak érzik, és fontosnak tartják. Azt válaszoltam, hogy a könyvet a jogász szakemberek tették le az asztalra, de a mi szakértelmünk itt véget is ér. Ahhoz, hogy a könyv beteljesítse a célját, most már a tanárok szakértelmére van szükség, hiszen ők el tudják az üzenetet juttatni a gyerekekhez.
- Gyerekek, vagy felnőttek érdeklődnek-e jobban a téma iránt?
- A jog első látásra unalmasnak, száraznak tűnik egy tizenéves számára, ezért próbáltuk a témákkal, stílussal, tipográfiával, címmel felkelteni az érdeklődésüket. Mégis azt gondolom, hogy a "Jogerő...", és vele együtt maga a jog mint olvasnivaló és beszédtéma elsősorban a felnőtteken: szülőkőn és tanárokon keresztül fog eljutni a kamaszokhoz. Érdekes tapasztalat, hogy a gyerekek érdeklődését elsősorban az iskolai erőszak, az állatvédelem, a zsebpénz és a parlament működéséről szóló fejezet keltette fel.
- Milyen visszajelzések vannak a könyvről?
- Nagyon fiatal a könyv, még csak most lett féléves. Folyamatosan jönnek a visszajelzések, szerencsére nagyon jó véleményeket kapunk mind a szakma, mind az olvasók részéről. Több pedagógus kiemelte, hogy a könyv kiegyensúlyozott a jogok és kötelességek tárgyalásában. A kritikák között elgondolkodtató volt az egyik cikkíró véleménye, aki szerint a könyv néha "túl szigorú".
- Van-e olyan kérdés, amely kimaradt a könyvből, pedig fontosnak tartja.
- Úgy érzem, a fontos témákat sikerült tárgyalnunk, de minden olvasót arra buzdítok, hogy jelezze, ha valami szerinte kimaradt.
- Mi a "fő" tanulsága a gyerekjogi honlaphoz érkezett hozzászólásoknak?
- Tisztelet a kivételnek, de ugyanazt a jelenséget tapasztaltam, mint a jogi problémák kezelésénél általában: sokakból előtörnek a zsigeri reakciók, és ezek elvágják az utat az elől, hogy mélyebben megismerjék azt, amiről konkrétan szó van. A félelmek nagy része érthető, de a gond ott kezdődik, ha az emberek megrekednek ezeknél a reakcióknál, és nem akarnak tovább informálódni.
- Készül-e a Dialóg Campus kiadó a téma folytatására?
- Igen, tervezzük, hogy hogyan, az egyelőre legyen szerkesztői titok...
- Mi a nevelési "ars poeticája?"
- Hadd éljek egy hasonlattal: meg kell tanítanom a gyerekemet nagyon jól úszni. Így amikor nagyobb lesz, már csak a medence szélén kell állnom, hogy ha kell, mentőövet dobjak neki. Ha pedig még nagyobb lesz, már a nyílt vízre is nyugodtan kiengedem, meglesznek a kellő alapjai. Így szeretném...
- Lehet az értékekre, a tisztességre, nevelni?
- Lehet és kell már egészen kicsi kortól kezdve. Ez a szülő és a család felelőssége, és ebbe kapcsolódik be később az intézményes oktatásban a pedagógus. Nagyon fontos a többi ember hatása is: osztálytársak, barátok, TV-sztárok, sőt, a politikusok mintája.
- A példaadás, a felnőtt jogkövető minta hiánya mivel ellensúlyozható a gyerekeknél?
- Semmivel nem ellensúlyozható, ez a jogtudat és jogkövetés kultúrájának kialakítására különösen vonatkozik. A felnőtteknek nagyon össze kell szedniük magukat...
- Harmincéves, egyetemen oktat, van egy négyhónapos kislánya, hogyan bírja Rozi a könyvheti "rohamot" a mama ölében?
- Szemlélődős típus, nagy szemekkel csodálkozik rá a könyvheti forgatagra. Szeretjük programokra vinni, de arra figyelünk, hogy amikor látjuk, most elég volt neki az ingermennyiség, akkor hazavisszük, nehogy túlzottan kifáradjon.
