A Pécsi Egyházmegye huszonötödik püspökének ravatala az oltár előtt áll, körülötte a Janus Pannonius Gimnázium diákjai állnak díszőrséget. A csontokat tartalmazó, ónozott rézlemezekkel bevont, reneszánsz díszítésű fakoporsó mellé a hagyományoknak megfelelően püspöki süveget, pásztorbotot, misekönyvet helyeztek, valamint meggyújtották a feltámadást jelképező húsvéti gyertyát. Mayer Mihály megyéspüspök mintegy háromszáz jelenlévő előtt elvégezte a koporsó lezárásának szertartását, melyet a következő huszonnégy órában ájtatosságok, szentmise, a Pécsi Tudományegyetem kórusának zenés áhítata, továbbá csendes virrasztás követ.
Az alapításának 1000. évfordulóját jövőre ünneplő Pécsi Egyházmegye nagyságához méltóan akarja örök nyugalomra helyezni 25. püspökét, megbocsátva fiatalkori kilengéseit, pajzán verseit. Mayer Mihály megyéspüspök ezt azzal indokolta, hogy "ifjúként a divatnak hódolt, aztán benőtt a feje lágya, és akarta a társadalmat vezetni, szervezni. A szenteket is a tökéletesedésük folyamatában vizsgáljuk, nem azt nézzük, milyenek voltak fiatalon". A ceremónia előtt, 10 órakor emlékkonferenciát tartanak a Dómmúzeumban, melyen régészek, történészek, a költő korának kutatói mellett előadást tart Hiller István oktatási és kulturális miniszter. A program 13 órakor mandulafa-ültetéssel folytatódik az északi városfal mentén, ezen részt vesz és beszédet mond Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke.
A Nemzeti Kegyeleti és Emlékhely Bizottság 14 órakor ülést tart a püspöki palotában és dönt arról, Janus Pannonius és a pécsi püspökök sírjai részei lesznek-e a virtuális nemzeti sírkertnek, amely a neves személyiségeknek az ország különböző pontjain található nyughelyeit foglalja magában. A temetést a bazilikában 15 órakor kezdődő szentmise után, az altemplomban tartják. Janus Pannoniust Dulánszky Nándor püspök mellett helyezik végső nyugalomra, nagyságát a Rétfalvi Sándor szobrászművész által készített síremlék is hirdeti majd. Az újratemetést több rendezvény is kíséri, ezek egyike a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának mandulafa-ültetési akciója, amelyet a költőóriás Egy dunántúli mandulafáról című verse ihletett. Pécs közterein 500 mandulafát ültetnek el önkéntesek, közéleti szereplők, tudósok, művészek. Az újratemetés alkalmából a Pécsi Püspöki Könyvtár megjelenteti a Janus Pannonius pécsi püspök dicsőítő éneke veronai mesteréhez, Guarinóhoz című, 1518-ban, Bázelban kiadott kötetének reprint kiadását. Mindössze kétszáz készül belőle, ebből 120-130 kerül kereskedelmi forgalomba.
Janus Pannonius csontjait 1991-ben a pécsi székesegyház renoválásakor fedezték fel. A fűtés felújításához az altemplom nyugati fala mellett egy árkot ástak: ekkor találtak nyolc csontvázat, melyek között volt jelölés nélküli, volt falazott kriptában elhelyezett és előbukkant egy olyan sír is, amely nagyjából a főoltár alatt helyezkedett el. Ez a hely az egyházi vezetőket illette meg. A püspökség eddig is valószínűsítette, de a legújabb antropológiai vizsgálatok idén tavasszal kapott eredményei alapján biztosra veszi, hogy a költő csontjait találták meg. Ezért úgy döntött, az újratemetés kijár a magyar irodalom és a katolikus egyház e neves személyiségének, s nyitánya lehet a fennállásának 1000. évfordulójára készülő Pécsi Egyházmegye jövő évi ünnepi rendezvénysorozatának. A csontváz bal tenyere alatt, a jobb combnyakon az 1464-ben felszentelt II. Pál pápa ólomból készült bulláját fedezték fel a kutatók. Mátyás király és Vitéz János 1465 márciusában a pécsi püspököt küldte II. Pálhoz megválasztását üdvözlendő.
Kárpáti Gábor régész szerint ez volt Janus Pannonius karrierjének csúcsa, pár év múlva azonban kegyvesztetté vált: mikor Mátyás békét kötött a török szultánnal, Vitéz János egész köre úgy érezte, hogy politikai elképzelésük csődbe jutott, a király elárulta a Hunyadi-hagyományt. Vitéz János és Janus Pannonius szembefordult a királlyal, Hunyadi egykori vezérkarával, a hajdani törökverő vezérekkel összeesküdtek megbuktatására. Mátyás azonban résen volt, rajtuk ütött, így Janus 1471 novemberében a felvidéki Léva mellől püspökségébe menekült, majd 1472. március 15-én elhagyta Pécset és Itália felé vette útját. Az évek óta tüdőbajban szenvedő humanista költő útközben tüdőgyulladást kapott és a Zágráb feletti Medvevárában meghalt. Janus Pannoniust ott temették el a Remete nevű pálos kolostorban, később azonban egy híve exhumáltatta és Pécsre vitette. Kátrányos koporsóban rejtegették több évig, míg Mátyás a püspököt megillető tisztességes temetést el nem rendelte.
Antropológusok a csont vizsgálatával megállapított életkor, a magasság, valamint az elhunyt betegségei alapján azonosították a sírban talált maradványokat. Mind megfelelt annak, amit Janus Pannonius önmagáról írt. Emellett a sír helye, a kátránynyomok, a pápai bulla, valamint az antropológusok - Marcsik Antónia és K. Zoffman Zsuzsa - szakvéleményei is alátámasztják, hogy 17 évvel ezelőtt valóban Janus Pannonius nyughelyére bukkantak.
Janus Pannonius 1434. augusztus 29-én született Szlavóniában. (Pontos születési helye és eredeti neve nem ismert, egyes források szerint Csezmiczei Jánosnak hívták.) 1474-ben rokona, Vitéz János, a Hunyadiak tudós főembere Ferrarába küldte tanulni, ahol alapos humanista műveltségre tett szert, a latin és a görög nyelv mellett elsajátította a humanista poézis alapelemeit és gyakorlatát, s költővé érett. Költői tehetsége már akkor megmutatkozott, hamarosan ismert és kedvelt lett az észak-itáliai humanista körökben.
1454-től Padovában négy éven át kánon- és római jogot hallgatott. Akkoriban költészete új irányt vett: felfedezte és jelentősen gazdagította a panegyricus műfaját, amelynek legmaradandóbb darabja a Guarinóról írt dicsőítő ének. Az egyetem elvégzése után, 1458-ban visszatért Magyarországra. Ismét Vitéz János, Mátyás király kancellárja egyengette pályafutását: királyi személynök, majd a királyné kancellárja lett. 1459-ben Mátyás a pécsi püspökség élére nevezte ki, s ezzel az ország egyik legbefolyásosabb emberévé tette.
A magyar környezetbe azonban nehezen illeszkedett be, alig akadt egy-két szellemileg egyenrangú társa, s költészetének sem volt igazán értő közönsége. Írt ugyan propagáló verset Mátyás politikájáról, ám legtöbb műve inkább személyes hangú elégia volt. 1465-ben Mátyás követeként ismét Itáliába látogatott, Velencében és Rómában tárgyalt a török elleni segély ügyében, valamint pápai engedélyt szerzett Vitéz János pozsonyi egyeteméhez, kódexeket vásárolt a király és maga számára.
Mátyással való kapcsolatában lassan a válság jelei mutatkoztak. 1471-ben végleg szembefordult a királlyal, részt vett az ellene szőtt összeesküvésben. Az árulókat elfogták, kivéve Janust, aki azonban menekülés közben tüdőgyulladást kapott, s a Zágráb melletti Medvedgradnál 1472. március 27-én meghalt. Később a király megbocsátott neki, Pécsett eltemettette, műveit összegyűjtette a Corvina könyvtár számára.
Több száz epigramma, kétkötetnyi elégia, nagyszabású panegyricusok, episztolák, vers- és prózai fordítások maradtak Pannonius után. Köztük olyan máig ható remekművek, mint a Búcsú Váradtól, a Pannónia dicsérete, Egy dunántúli mandulafáról, a Galeotto Marzióhoz írott költői levele. A magyar irodalomban új típusú költőként jelent meg: tudatos és öntudatos alkotóként, aki egyéni érzéseit, gondolatait fontosnak, közérdekűnek tartja, s az alkotást hivatásnak, benső, személyes ügynek tekinti.
