Felrobbantotta a házat a rock and roll – A Made in Hungária a József Attila Színházban

„Látta már? Én még húsz évvel ezelőtt, ugyanebben a színházban. Készüljön fel, fergeteges!” – súgta oda nekem az előadás elején a mellettem ülő úr, aki izgalommal várta, vajon előjön-e benne ugyanaz az érzés két évtized elteltével is. Előjött. A Made in Hungária sikertörténete Fenyő Miklós 1996-os szólóalbumával indult, majd 2009-ben Tasnádi István tollából zenés filmvígjáték született belőle, amely szintén belopta magát az emberek szívébe. Hargitai Iván művészeti vezetővel az új előadás színpadi sikerének titkait boncolgattuk a szünetben.

– A Made in Hungária erős és önazonos darab. Rácsodálkoztam,

micsoda ereje van az ifjúság vadságának és naivitásának,

ami nélkül ez a darab játszhatatlan – lelkendezett. – Rengeteg dac, lázadás, fájdalom, élni akarás van benne. Olyan szegénylegény-történet, aminek a sok szórakoztatás és oldott hangulatú zeneanyag mellett mélyebb áramlatai is vannak, és ezek itt most nagyon szépen megszólaltak.

A közönség hangulata akkor hágott a tetőfokára, amikor Fenyő Miklós is meghajolt a színészekkel. A történet az ő Amerikából való hazatérése és 1968-as Ki mit tud?-győzelme közötti időszakot mutatja be.

– Szívdobogva ültem be az első próbára – vallotta be. – A Made in Hungária gondolatvilágával nagyon szoros a kapcsolatom. Minden álmom otthona, szól a dal, amit húsz évvel ezelőtt még én énekeltem, és többek között a szakmában elfoglalt helyemről, jelenlétemről szól. Amikor írtam, nem gondoltam, micsoda utat jár majd be, úgyhogy most kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy itt lehetek az újabb mérföldkövénél.

Izgultam, hogy húsz év után merre megy ez a dolog, hogyan fogadják a nézők, de elégedetten mehettem fel a színpadra meghajolni a végén.

A József Attila Színház igazgatóját nem lepte meg
Csókkirály, Ricky, Röné meg a többiek lázadó dalainak sikere. Nemcsák Károly
többek között a tehetséges fiatal művészek kedvéért választotta a darabot.

– Sok minden járt a fejünkben, amikor a Made in Hungáriát műsorra tűztük. Ritka sok jól játszó, éneklő, táncoló fiatalunk van, és azt remélem, hogy a népszerűségüket növeli majd ez az előadás – mondta el. – Húsz évvel ezelőtt ebben a színházban tartották a darab ősbemutatóját, és azóta sok helyen nagy sikerrel játsszák. Felelősség kiválasztani a rendezőt, hiszen a kor képének bemutatása is fontos része a műnek. Lengyel Ferenc kiválóan oldotta meg a feladatot. Fenyő Miklós életén keresztül betekinthetünk az 1960-as, 70-es évek Magyarországába, feszültséggel teli hangulatába, és közben azt is látjuk, hogy

bármi van körülöttünk, a fiatalság mindig képes erőt demonstrálni.

Ez és a csodálatos csapatmunka lenyűgöző ebben az előadásban.

Az ünneplő kavalkád zajából kicsengett a színpadon és a magánéletben egyaránt frissen nősült Lukács Dániel jellegzetesen mély hangja. Röné szerepét Elvis Presley szellemét megidézve alakította.

– Gyulai Júlia nem kreált számomra koreográfiát a Csókkirály című számhoz, hanem azt
találtuk ki, hogy beleviszünk egy kis Elvist meg Michael Flatley-t – tekintett
vissza a próbákra. – Nagyon élveztem! Megkérdeztem Fenyő Miklóst, ki ihlette
ezt a karaktert, és elmesélte, hogy egy nála idősebb fazon. Ő volt a
szívkirály, a lányok kedvence, aki a zsiványságával és a lázadásával próbált
szabadulni az őt meghatározó családi és társadalmi rétegből. Hasonló
természetem van: a gimnáziumban és a színművészetin nem voltam egyszerű eset,
de a lázadás időszaka a házasságommal és a színházi tagságommal lezárult.

Az előadást követő ünneplés végére a főszerepet játszó
Fekete Gábor is kiszabadult az őt övező nézők gyűrűjéből. Euforikus hangulatban
mesélt nekem Ricky összetett figurájáról:

– Fantasztikus próbaidőszakunk volt, és

vannak olyan pillanatok a színpadon, amelyekre utána nem is emlékszünk, annyira magával visz az előadás!

Rickyvel akkor ismerkedünk meg, amikor hazatér a családjával Amerikából. Az ott tapasztaltak végleg megváltoztatnak valamit benne. Megértem, mert én is voltam ott, és engem is sokkolt a rengeteg új hatás. Ráadásul Ricky tizenévesen, az 1950-es években él ott egy ideig, és hazatérve nem érti az itthoni kommunista rendszert. Azután a szülein és a barátain keresztül lassan világossá válik számára, mi zajlik körülöttük. Megérti az ellenállás kockázatát, végül mégis győz a lázadás, a rock and roll.

Fotók: Kultúra.hu/Vígh Tamás