Moszkvában ülésezik az SZKP XX. kongresszusa. Legfontosabb eredménye a sztálini személyi kultusz teljes felszámolása és a sztálini terroruralom elítélése. A sztálinizmussal való szakítás első jele Anasztasz Ivanovics Mikojan február 16-i beszéde. Nyikita Szergejevics Hruscsov, a párt vezetője viszont eleinte visszafogott kritikában, bár hangsúlyozza a békés egymás mellett élés szükségességét és sürgeti az 1938-as "Rövid tanfolyam"-nak egy új párttörténeti tankönyvvel való felcserélését. Csak Hruscsov február 24-25-i nagy "titkos beszéde" nyomán következik be a gyökeres leszámolás Sztálin uralmával. Hruscsov elítéli azt a viselkedést, amelyet Sztálin Vlagyimir Iljics Lenin halálakor tanúsított, elítéli az ezt követő hatalmi harcokat, valamint a harmincas és az ötvenes évek tisztogatásait. Sztálint a hatalom megszállottjának, zsarnoknak és őrültnek írja le, a szemére veti elhibázott kül- és belpolitikáját, amelyet hozzá nem értésére vezet vissza. Ugyanakkor Hruscsov visszanyúl Lenin korába, a lenini elméletre és gyakorlatra emlékeztet, és leleplezi a lenini tanítás sztálini meghamisítását. A politikai vezetés fő célja helyreállítani a szovjet nép bizalmát a kormány iránt. De a "titkos beszéd" szövege csak a gorbacsovi időkben jelent meg a Szovjetunióban.
