A kutatás célja a Tisza-medrében 2003 nyarán talált hídmaradványok víz alatti kiterjedésének és méreteinek megállapítása, fotó- és videó-dokumentációjának elkészítése, illetve az egyes hídmaradványok abszolút kormeghatározása - mondta el Kertész Róbert, az ásatást vezető régész az MTI-nek.
Három évvel ezelőtt egy rekordnak számító, rendkívül alacsony tiszai vízállás idején bukkantak rá az egykori fahíd maradványaira. Azóta megtörtént a leletek kormeghatározása és biztossá vált, hogy valóban a legkorábbi, 1562-ben épült Tisza-híd cölöpjei kerültek elő.
Szolnok legelső hídja a török korban magyar mesteremberek keze nyomán kocsányos tölgyből készült, 5,5-6 méter szélességű és 110 méter hosszú volt. Az átkelő karbantartását a megszállók megbízásából debreceni ácsok végezték, a feljegyzések szerint a hidat igen gyakran kellett javítani, mivel a téli jégzajlás sokszor megrongálta. Szolnokon egyébként 1906-ig csak fahidak íveltek át Tisza felett, a legutolsónak is a jég jelentette a végzetét.
A feltárás folytatását a helyi önkormányzat, a Nemzeti Kulturális Alap és a szolnokiak támogatása tette lehetővé, ez a munka öt napon át, a hétvégén is folyik. Elsőként az Octopus Tengeri Régészeti Kutató Egyesület különleges szonárja (hangradarja) segítségével beazonosítják a mederben lévő maradványokat. A berendezés kamerával összekötve háromdimenziós képet alkot a Tisza medréről. A szonár jelzései nyomán helyi könnyűbúvárok merülnek a folyóba, és bójákkal jelölik meg a felfedezett cölöpöket. Végül a hídmaradványokból mintákat vesznek, ezeken elvégzik majd az abszolút kormeghatározást.
(Múlt-kor/MTI)
