A Corriere della Sera című olasz lap beszámolója szerint a régészek egy i.e. 6. századból származó vallási és politikai célokat szolgáló kegyhelyre bukkantak rá, ahol templomok, sírok, utcák maradványait tárták fel, és vázákat is találtak.
A történészek és a régészek már régóta tudtak az etruszkok Fanum Voltumnae-nak nevezett óriási méretű kegyhelyéről, már a 15. század óta kutattak utána, míg végül most végre megtalálták. A most nagy eredményt hozó ásatások már 2000-ben megkezdődtek Orvieto térségében, a város tulajdonában lévő egyik földterületen.
A régóta keresett szent hely maradványait a Macerata Egyetem munkatársai fedezték fel, és egyben rábukkantak a Voltumnát dicsőítő írásokra is: ő volt az etruszkok hitvilágában a Föld legfontosabb istennője, egyben az etruszk nép védőszentje is. A siker nyomán most azt remélik az archeológusok, hogy a feltárási munkák kiterjesztéséhez olasz állami pénzeket kapnak majd.
Titus Livius, a római történetírás atyjának fennmaradt beszámolójából úgy ítélhető meg, hogy a kegyhely olyan szerepet játszott, mint később az újabb időkben a Vatikán: évente itt gyűltek össze az etruszk városok elöljárói, hogy imádkozzanak az istenekhez, de egyúttal társadalmi és katonai kérdésekről is tanácskoztak.
Az ókori etruszkok a mai Közép-Olaszország északi részén, a jelenlegi Toscana, Umbria és Lazio tartomány területén laktak. Kultúrájuk emlékei ezen a vidéken az i.e. 800-tól 100-ig tartó időszakból származnak. A római hódítást (i.e. 300 - i.e. 90) követően beolvadtak a római birodalomba.
(Múlt-kor/MTI)
