A templom északi és déli szegletében egy-egy külön helyiséget alakítottak ki, a feltételezések szerint ezekben keresztelték meg a hívőket, és különböző vallási szertartásoknak is helyet adtak, amiként az udvaron kialakított kis amfiteátrum is. Ez a negyedik keresztény templom, amelyet Palmüra közelében fedeztek fel. Palmra (Palmyra), amelyet a legendák szerint Salamon alapított, az ókori Szíria egyik legfontosabb városa volt, Damaszkusztól 215 kilométerre északkeletre és az Eufrátesztől 120 kilométerre délnyugatra egy oázisban helyezkedik el.
Felvirágzását annak köszönhette, hogy a sivatagi karavánutak kereszteződésében állt. A város igazi jóléte a római uralom alatt köszöntött be, mivel Palmüra volt az összekötőkapocs az ókori Kelet és a Mediterráneum államai között. A III. században Zenóbia királynő uralkodása alatt a város fellázadt a rómaiak ellen, majd meghódította a római Közel-Kelet nagy részét: északon a Boszporuszig jutottak a palmürai hadak.
Aurelianus császár 272-ben ellenctámadást indított, és még abban az évben leverte a várost. Miután Zenóbiát rabláncra fűzve eltávozott, a legyőzött Palmüra fellázadt. A visszatérő császár ekkor már le is rombolta a várost (273), amely elnéptelenedett. Palmüra mellé katonai tábort építtettek, ezt Diocletianus kibővítette. A későbbiekben kisebb város alakult ki helyén, a Bizánci Birodalom időszakában néhány szerényebb méretű templom is épült. A kereskedelmi utak ekkorra már elkerülték a jelentéktelenné vált települést.
