Hol van a Paradicsom? Az Édenkert a kereszténység első évszázadai óta foglalkoztatja a hétköznapi ember képzeletet. A térképek a legkülönbözőbb helyeken - Indiában, Perzsiában, Arábiában, a Szentföldön, az Alpokban, a Kaszpi-tengernél, sőt, a Föld belsejében, vagy éppen a Holdon - ábrázolják, annak ellenére, hogy soha nem találták meg. A legenda szerint csak Nagy Sándornak sikerült megpillantania a Gangesz partján, de nem közelíthette meg, mert visszaszorították az Utolsó Ítéletre váró lelkek.
A 200 színes és fekete-fehér illusztráció ötven kartográfus generáció munkáját szemlélteti. A kötetben szerepelnek a legrégibb térképek, amelyet a British Library őriz. Köztük egy 1109-ből származó "világtérkép", az 1265-ös "zsoltártérkép", Hans Rüst 1480-ban készített térképe, Matthaeus Beroaldus 1575-ös "paradicsoma".
A reneszánsz után már nem jelenítették meg az elveszett Édent a térképeken, 1944. decemberében a The Times riportere a Tigris és az Eufrátesz találkozásánál, nem messze Bászrától "megtalálta" a Tudás Fáját. A fa ugyan csak egy csonka törzs volt, mégis turisztikai attrakcióvá vált. Az iráni-iraki konfliktus és a későbbi háborúk tönkretették, 2003-ban azonban emlékeztetőül odatettek egy arab nyelvű táblát, amely szerint itt állt a kígyó fája, a földi Paradicsom szimbóluma.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma)
