N. Kovács Zita elmondta: míg a mohácsi busójárás hagyománya közismert, a bajai farsangi alakoskodó népszokásról sajnos csak kevesen tudnak, pedig a 20. század elején még népszerű felvonulásokat rendeztek, hangos volt Baja városa a maszkáktól. Kiemelte: a hagyománynak megfelelően most is lovaskocsin hozzák majd a bajai főtérre a zenészeket. A lovaskocsik két irányból érkeznek, a térre vezetve a beöltözött maszkák és bunyevác népviseletes fiatalok menetét. Régen, a mohácsi busójáráshoz hasonlóan, Baján is családi együttesek léptek fel, most a bajai és környékbeli bunyevácok lakta települések néptánccsoportjainak lelkes fiatal tagjai öltöznek be a hagyományos jelmezekbe – sorolta.
A múzeumigazgató emlékeztetett: a négy legjellegzetesebb figura a medve (medo) és a medvetáncoltató (a bosnyák), a didák és a botos. A medve hosszú subát viselt bunda gyanánt, fülét a fejére húzott zsák vagy zabos tarisznya két csücskének elkötésével alakították ki. A medvéket láncon vezette egy-egy turbános, arcát kipirosító, öv gyanánt fehér törölközőt (peskir), szoknyaszerű piros kötényt (pregaca) és csizmát viselő férfi, aki az egykori Osztrák–Magyar Monarchiába járó bosnyák medvetáncoltatókat idézte fel keleties külsejével. A két-két páros – vagy akár több is – körbejárta a közönséget, és a medve a bosnyák „Igraj malo, medo!” felszólítására esetlenül, igazi medve módjára táncolni kezdett, majd a nála lévő szitával jutalmat koldult. A didák öreg, kicsit ördögszerű, púpos figura, aki kötélből font ostort fog a kezében, folyamatosan zaklatja a közönséget, a menyecskéket megölelgeti. A didák a ruhája alá, a hátára szakajtót vagy párnát kötött, ezzel fogta fel a botos által csínyjei miatt reá mért ütéseket.
Kovács Antal bajai tanár 1903-ban a Néprajzi Értesítőben megjelent, képekkel gazdagon illusztrált cikke szerint az eredeti figurák alakjába a bunyevácok öltöztek be, de már akkor a városi polgárság is jelmezt öltött, leggyakrabban vándorcigánynak, fehér és fekete ruhás boszorkánynak, de akár használati tárgyaknak is beöltöztek, és gyakori volt a nemi szerepcsere.
Mind a medve, mind a didák a telet, a sötét erőket jelképezi.
A medvék befejezésül a földre vetették magukat, és mozdulatlanná dermedtek, mintegy a tél halálát ábrázolva. Végül a didákokat a botosok és a fiatalság elkergette, majd a zenekar újra rázendített, és folytatódott még órákig a tánc, a veliko kolo.
A maszkajárás még a két világháború között is megmozgatta a várost.
A szervezők remélik, hogy e vidám népszokás 2022-ben is elűzi Baján a telet, a tél végi szürke hétköznapokat.
A Bácskai Művelődési Központ munkatársai színes kulturális programokkal várják az érdeklődőket február utolsó hétvégéjén. Az egész napos játszóház mellett február 26-án bárki elsajátíthatja egy-két hagyományos bunyevác étel elkészítését, de néhány jellegzetes tánclépést is megtanulhat. A télűző zenés, jelmezes vonulást megelőzően Halász Judit szórakoztatja majd a családokat, míg végül a programok a Szentháromság téren táncházzal zárulnak.
A bunyevác farsangi alakoskodó népszokás, a maszkajárás Sokcsevits Dénes, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa kezdeményezésére és javaslatára Baja város polgármestere, Nyirati Klára fővédnökségével, a város és a Bajai Horvát Önkormányzat támogatásával újult meg.
Nyitókép: Bajai Múzeum archívuma/Solymos Ede (1956)
