Az 1936-ben indult "roadshow" megálmodója - egy libériai anya és egy német apa gyermekeként született - Juliette Tipner volt. A látványosság eredeti céljaként azt határozták meg, hogy Németország ezáltal testközelből ismerhesse meg az afrikai kultúrát. Juliette társulatát azonban 1940-ben átvette az SS és Joseph Goebbels.
"Az ekkortól propaganda célokra felhasznált utazó látványosság ideológiai szereppel is bírt" ? írja könyvében dr. Clarence Lusane, az Amerikai Egyetem kutatója. A társulaton keresztül még több afrikaival kapcsolatba tudtak lépni, ebből szintén profitált a vezetés. A rendezvény viszont nem volt sikeres, 1941-ben megszüntették.
A legnagyobb "gondot" azonban mégis a francia gyarmatokról érkező afrikai katonáktól és a német anyáktól származó félvér gyerekek okozták, akiket Hitler "Rajna-vidéki fattyaknak" nevezett. Ezen gyerekek sterilizálásáról az 1970-es években már Reiner Pommerin professzor, Németország egyik vezető történésze is könyvet írt. Ezeket a beavatkozásokat titokban hajtották végre, mert ellenkezett az 1938-as náci törvénnyel. "Pontos számot nem lehet biztosan tudni, de körülbelül 400 gyereken végezték el a műtétet. Szerencsére voltak olyan gyerekek is, akiket az afrikai katonák fogadtak be" ? mondta a professzor a Deutsche Welle című német lapnak.
A könyv megjelenéséig ez az eset jóformán ismeretlen volt az emberek számára. Sokan még ma is keveset tudnak a fiatalok sorsáról. Pommerin professzor szerint ez azzal magyarázható, hogy az emberek többségét nem érdekli a kisebbségek sorsa. Dr. Tina Campt, a Duke Egyetem történésze a szigorúan titkos műveleteknek, illetve az Africa-show programjának tulajdonítja ezt a hiányosságot. Szerinte "az Afrika-show minden bizonnyal elterelte az emberek figyelmét".
Mivel jelenleg is nagyon kevés afrikai származású ember él Németországban, még nem ismerték fel annak a jelentőségét, hogy a túlélők visszaemlékezései mennyire fontosak lennének. Ráadásul Campt szerint az ilyen típusú kutatások nem kapnak támogatást. Nem úgy, mint Amerikában, ahol az emberi jogok mozgalma hatalmas változást hozott a 60-as években.
A professzor publikációját sem fogadta nagy érdeklődés, de a Szociális Demokrata Párt felismerte a jelentőségét. A párt egyik képviselője az áldozatok nevéről és címéről érdeklődött, kárpótolni szerették volna őket. Pommerin azonban egyből felismerte a nemes ügy mögött meghúzódó politikai érdeket. "Tudtam, hol élnek ezek az emberek, de nem akartam felzaklatni az életüket. Már láttam magam előtt a híreket a tévében, ahogy a kompenzációk átadását mutatják. El akartam kerülni, hogy a lakóközösség megpecsételje ezeket az embereket, mondván: ők azok, akiket annak idején sterilizáltak" ? fejtette ki véleményét a professzor.
