Eleinte szinte vaksötétben haladunk a Light Art Museumban, majd pislákoló, villódzó fényekre leszünk figyelmesek. A háttérből felmorajló hanghatások, ha lehet, tovább erősítik a különleges atmoszférát.
Az állandó kiállítótérként funkcionáló, kétszintes, tágas helyszínen számos hazai, fénnyel foglalkozó alkotó munkáját láthatjuk. Köztük olyanokét, mint Moholy-Nagy László vagy Victor Vasarely.
Nagyszabású installációkkal, lehengerlő műtárgyakkal találkozhatunk itt. Közel mehetünk hozzájuk, megérinthetjük őket vagy akár a belsejükbe is beléphetünk. Ez az interaktív kalandozás leginkább a Csodák Palotája látványosságaira, hazánk első olyan kiállítóterére emlékeztet, ahol egyszerre tudományos és szórakoztató módon mutatják be a természet törvényeit, a fizika csodálatos és meghökkentő világát.
Meghökkenésre a múzeum is számos okot ad. Elég megpillantani a csarnok közepén lebegő hatalmas, fluoreszkáló gömböt, hogy konstatáljuk: a hétköznapitól egészen eltérő dimenzióba csöppentünk. Olyan helyre, ahol művészet, tudomány és technológia találkozik egymással. Az itt kiállító alkotók arra tesznek kísérletet, hogy felszámolják a néző, a befogadó és a tér közötti határokat, megszüntetve a keretbe foglalt kép évszázados hagyományát – olvashatjuk a múzeumi sajtóanyagban.
Ehhez a mindennapjainkhoz tartozó fényt hívják segítségül: azt a fizikai jelenséget, amely nélkül nem volna élet.
A fény mint az alkotás tárgya először a festményeken jelent meg. Rembrandt képein például egészen varázslatos hangulatú. Portréinak modelljei, önarcképei gyakran fényárban úsznak. Elég felidéznünk egyik leghíresebb festményét, az Éjjeli őrjáratot (1642), hogy lássuk, mennyire mesterien „világította” meg a kompozíció előterében zajló fő eseményeket, a polgárőrcsapatot vezető Frans Banning Cocq kapitányt és hadnagyát. A 17. század eleji naturalizmus iskolateremtője, Caravaggio szintén ragyogóan bánt a fénnyel, alkotásain (Az emmausi vacsora, 1596–1598, Szent Máté elhivatása, 1600–1601, Szent Pál megtérése, 1601) a fény-árnyék ellentéttel drámai hatást teremt. Az igazi fényművészet azonban csak a 20. században jött létre. A lézer, a holografikus ábrázolás és a különböző optikai jelenségek (fényvezetés üvegben, plexiben vagy vízben) tették lehetővé a kibontakozását.
A múzeum 35 kiállított alkotása között árnyékkal és fénnyel játszó munkákat, hologramokat, animációkat, lézer- és LED-installációkat egyaránt találunk. Gáspár Battha Két forma? (2020) című installációja például két geometriai formát: egy kockát és egy oktaédert mutat be. A két test, habár különbözik egymástól, olyan, mintha egymás tükörképei lennének. A matematikai gondolkodással és vizuális nyelvvel foglalkozó alkotó a két alakzat különös kapcsolatát bontja ki. Mindkettő egyenlő sokszögekből áll, és Battha úgy pozicionálta őket, hogy becsaphassák a szemünket. Az installáció különlegessége az oktaéder nagyítós belsejében megvilágított kocka tükröződő képe, optikai illúziója.
Lélegzetelállító élményben lehet részünk, ha körbejárjuk Mátrai Erik Screen (2022) elnevezésű ködgépét. Mátrainak, bár festőművészként diplomázott, már a diplomamunkája is videóinstalláció volt. A videó és a fotográfia műfajaiban is otthonosan mozgó művész neve az utóbbi években a fényművészettel és a monumentális installációművészettel kapcsolódott össze. E munkája – mint a neve is mutatja – mozitermekbe illő szélesvásznú képernyő. A keret vízszintes oldalaiban két LED-lámpa világít. Ami ebben a lesötétített szobában megjelenik, az nem a szemünk előtt, a fellógatott képernyőn, hanem mögötte helyezkedik el. Mátrai ködgép-installációja egy másik dimenzióba vezető ablak, amely úgy hat, mintha szürke köddel és örök fénnyel lenne tele. A fullasztó élmény végül a képernyőn is egyfajta képpé, képek sorozatává áll össze.
A Szilágyi Csilla–Herczeg Tamás alkotópáros lézeranimációt vetített üvegbetonszobrára, Gyenes Zsolt pedig a fény megfoghatatlan és anyagtalan természetét próbálja ábrázolni, vizuálisan megjeleníthető fizikai valósággá tenni Lumage (2021) című audiovizuális munkájával.
Az említett kiállítókon túl számos más alkotó, köztük Bolygó Bálint, Kepes György, Köves Éva, Mengyán András és Zemba Ákos alkotásaival is találkozhatnak a látogatók.
A teret érdemes többször is körbejárni, vissza-visszatérni a lenyűgözően fényes munkákhoz. Én is így tettem, miután Vida Szabolcs, a Light Art Museum művészeti vezetője körbekalauzolt, és a pompás tér szellemiségéről, funkciójáról mesélt.
„Rendkívül nagy kihívás volt a múzeumtér kialakítása, mert arra törekedtünk, hogy megmaradjon az eredeti épület látványa, összhatása, mégis képessé váljon fényművészeti alkotások befogadására. A Hold utcai piac épülete az indusztrializmus hajnalán épült, amikor az elektromosság elterjedt. Azzal, hogy itt múzeumot hoztunk létre, képesek vagyunk megőrizni az épület közösségitér-funkcióját, ráadásul a bemutatott tárgyak éppen a mesterséges fényre épülnek, ami szintén az indusztrializmusból sarjad.”
A Light Art Museum alkotásai a képzelet és a valóság közti határterületekre kalauzolják el a közönséget, a fényhasználat esztétikai utópiáit és a médium művészeti lehetőségeinek leginnovatívabb formáit tárják fel.
Takáts Fábián
Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu
