Férfiak és idősebbek is olvasták és túlélték

„Különös élmény volt először betördelve látni, még nem is fogtam fel igazán” – fogalmazott Balássy Fanni a Pagony kiadó online könyvbemutatóján.

A beszélgetésben részt vevő Kemény Zsófi író, költő megjegyezte: az ő első kötete a huszadik születésnapja előtt egy nappal jelent meg. „Nem is tudtam igazán átérezni, mert már a következő könyvön dolgoztam, és ez mindig így volt. Jobban ki kellett volna élveznem!”

Ott Anna kérdésére Kemény Zsófi elmondta: Balássy
Fanni olyan üdén, könnyedén fogalmaz, hogy a máskor tabunak, nehéznek tűnő
témák – az első menstruáció, az első szerelem, a szülők válása – sem válnak
drámaivá.

Balássy Fanni hozzátette: a regény ívét – bár nem az a leghangsúlyosabb – a szerelmi szál adja.

„Elsősorban novellákat szoktam írni, ez az első regényem, ezért inkább epizodikus részletek voltak meg a fejemben. Tudtam, hogy el akarok mesélni bizonyos történeteket, de nem egy kompakt regény gondolatával álltam neki. Azt remélem, hogy ezek a problémák sok tinédzser lányt érintenek, mindenki magára ismerhet.

Amikor az ember először szerelmes, akkor nem is biztos, hogy az érzés a legfontosabb, hanem ahogyan megváltozik a személyisége, felfedez magában új vonásokat” – tette hozzá.

Kemény Zsófi arról beszélt, hogy őt kizárólag a szerelem és a barátság foglalkoztatta a gimnáziumi évei alatt.

„Az iskola, vagy hogy mi leszek, ha nagy leszek, egyáltalán nem érdekelt. Ráadásul tizennyolc évesen eldőlt, hogy mi leszek, akkor már slammeltem.” Megjegyezte: „én nagyon benne vagyok az első regényemben, az Én még sosemben.”

Balássy Fanni viszont hangsúlyozta, hogy

ez a regény – a személyessége ellenére – fikció.

„Amikor megjelent, rám írtak a volt osztálytársaim, hogy szerepelnek-e benne. De nem. Ez a főhős sokkal nyitottabb, vagányabb, mint amilyen én voltam tizennégy-tizenöt évesen.”

Kemény Zsófi elmondta erről az időszakáról: mindent dokumentált, mindennap naplót írt, a felfokozott, szenvedélyes, fanatikus szerelmeit. „Ez maradt meg nekem. Néha azt éreztem, sokkal könnyebb versben megfogalmazni, mint a naplóba leírni.”

Balássy Fanni kamaszkorában a könyvek helyett inkább a filmekbe, sorozatokba menekült.

„A kedvenc helyem a Puskin, szívesen be is költöznék” – mondta.

Az olvasás élményéről úgy fogalmazott: amikor az embernek kötelezően próbálnak valamit lenyomni a torkán, az annyira nem működik. Önként kell rátalálni a könyvespolcra.

Kemény Zsófi szerint mindig mindenkinek szüksége lesz az írott szóra, hogy a saját fantáziájával teljesítse ki a történeteket. „Ezért kellene szerintem az irodalmat úgy oktatni, hogy a diákok írjanak is.”

Kezdem ott, hogy… – ezzel a fejezeteket indító mondattal szép lassan alakult ki a Hol is kezdjem szerkezete. „Azért volt fontos ez az indítás, mert a történetmesélés élőbeszédszerű. Nem volt ötletem a címre, ez munkacímként szerepelt a szerződésben. Aztán megszerettem, mert a regényben is sok kezdetet, első élményt látunk, és ez a könyv az én életemben is kezdet volt.”

Balássy Fanni szerint nem is fontos, hogy nevet adjon a főszereplő lánynak. „Így még könnyebben képzeljük bele önmagunkat, hiszen ezek mindannyiunk problémái.”

Kemény Zsófi arról mesélt, hogy amikor a regényét írta, nagyon sokat tudott a főszereplőiről, igyekezett ezeket beleírni ebbe, még ha nem is „pacekba”. „Ha dramaturgiailag nem volt fontos egy karakter, akkor arról nem is tudtam semmit, ezt utólag hibának tartom” – jegyezte meg.

„Sokunk tinédzserkora nem ilyen radikális; vannak, akik csak végigülik azt a négy évet nagyobb kilengések nélkül. Sokféleképpen élhetjük meg” – mondta Balássy Fanni.

A könyv önironikus hangvételéről is beszélt. „A hétköznapjaimban is fontos szerepe van a humornak. Ez túlélési technika az élethez, ami a gimi négy évében különösen fontos, amikor az ember az apró problémákat is képes görög drámaként megélni.”

„Én az öniróniát apukámtól kaptam, meg anyukámtól is, aki egyszer azt magyarázta, hogy túlzásba sem szabad esni ezzel. Azért tetszik ez a könyv, mert nincs elviccelve a dráma; van tét, de a humor könnyít rajta.” – tette hozzá Kemény Zsófi.

Úgy gondolja: a regény helyszínéül szolgáló vidéki gimnáziumban éppen olyan volt, mint neki a budapestiben, „annyi különbséggel, hogy én nyolcosztályos gimibe jártam”.

Balássy Fanni szerint egy vidéki gimnazistának limitáltabbak a lehetőségei, hogy hogyan töltse el egy péntek vagy szombat estéjét. „Kisvárosi vagyok, és fontos volt számomra, hogy ez a kisvárosi hangulat visszaköszönjön a regényben. Ha belegebedek, sem tudom visszaadni, hogy milyen fővárosi gimnazistának lenni.”

Az első kötetes szerző arról is beszélt, hogy a barátja Kiss László író, és együtt dolgoznak, egymásnak olvassák fel a munkáikat.

„Mióta leadtam a kéziratot, azóta nem írtam – tette hozzá. – Ennek a könyvnek a hangvétele érdekes volt; már nagyon régen nem írtam így, a korábban publikált novelláim teljesen másként szólalnak meg. Ha a következő könyvön gondolkodnék, visszatérnék ehhez a másik hanghoz, hogy megmutassam: ilyet is lehet, de egyelőre próbálok kijönni ebből az ihlettelen kátyúból.”

Beszélt arról is, hogy bár ifjúsági regényről van szó, akadt kilencvenéves hölgy olvasója, hatvanéves férfi, és fiatalabbak is. „Túlélték. A férfiak is átvergődtek a menstruációról szóló fejezeten is, szóval átment a szűrőn.”

A nyitókép forrása: Balássy Fanni Facebook-oldala