A veduta megjelenését a történetével foglalkozók általában a reneszánsz művészet növekvő valóság igényéhez és a kapitalizmus kialakulásához kötik. Mint oly sok mindent Magyarországon a tényleges városképek megjelenését is hátráltatta a bekövetkezett török uralom. Bár az első hitelesnek elismert veduta Mátyás király korában született, a természetes fejlődés megszakadásával azonban nem válhatott gazdag variációk forrásává, sem újabbak készítésének ösztönzőjévé. A városképek később egy-egy történelmi esemény ? többségükben az ostromok ? leírásának illusztrációiként kerültek sokszorosított formában kiadásra.
Megélénkült ez a folyamat a sikeres 1686-os ostrommal, Buda visszavívásával kapcsolatban, sokszor a várvívásban résztvevő katonai mérnökök munkájaként többé ? kevésbé valóságos képét adva a kettős városoknak. Lapok tucatjai jelentek meg, terjedtek Európa szerte, s forgathatjuk azokat ma is, de a hozzájuk készült, vagy a tőlük függetlenül alkotott rajzokból, akvarellekből alig maradt fent néhány, s e témákkal foglalkozó festményt is keveset ismerünk. Pest és Buda látképe, vagy a városok egyes részleteire koncentráló ábrázolás ? szemben a sokszorosított grafikai műfajokkal ? festményeken eleinte szinte kizárólag csak a háttér elemeként jelentkeztek, elsősorban oltárképeken, vagy egy ?egy személyt dicsőítő festményen, gyakran éppen e metszetek alapján készülve.
A napóleoni háborúk befejeztével, s a szárazföldi és vízi közlekedés javulásával megnőtt az utazási kedv és lehetőség. Eleinte az arisztokrácia tagjai keltek útra, majd egyre nagyobb számban indultak el a kíváncsiskodók a 'rejtélyes' Kelet felé, s ebbe ekkor Magyarország is beleértendő. Sokszor társaságukhoz tartozik egy-egy művész is. Kezdetben a topografikus hűség a szándékuk, de csakhamar tetten érhető a festői látásmód visszaadására való törekvés is.
A 18. század végére Pest az ország kereskedelmi, Buda pedig, az adott körülmények közt, a közigazgatási központja lett. Az 1800-as évek elején tűntek el mindkét városban a középkori elemek: a városfalak, a kapuk és rondellák, néhány évvel korábban pedig a II. József által feloszlatott rendek templomainak barokk toronysisakjait bontották le. A fejlődés József nádor és a vezetésével 1808 októberében megalakult Szépítő Bizottmány működése folytán a bal parti városban volt látványos. Megszületett Pest egységes klasszicista képe.
A Dunapart házai a tízes-húszas évek folyamán épültek fel fokozatosan, 1832-re a Vigadó is elkészült, 1826 és 1838 között pedig kiépült a Rakpiac. A magasabb nézőpontból készült művek vizsgálgatása közben tanúi lehetünk a lipótvárosi plébániatemplom, a Nemzeti Múzeum felépülésének, vagy a Városháza átépítésének, s a később készülteken felfedezhetjük a Lipót- és ferencvárosi malmok kéményeit is.
Bár Buda fejlődése lassúbb ütemű, a városkép néhány 'kiemelkedő' változása szembeötlő. Pontos kormeghatározó az 1810-ben leégett tabáni templom toronysisakjának hiánya, a Gellérthegyen felépült Csillagda és a csillagászok lakóháza, majd a szabadságharc után a Citadella épülete, vagy a Várhegyen a királyi palotán beállt különféle változások és a Nagyboldogasszony templom toronysisakjának leégése. A jobb parton feljebb kevesebb a változás, igazán csak az 1821-re megépült óbudai zsinagóga klasszicista tömbjét, a hajógyárat és az ötvenes évektől Újlakon is üzembe helyezett malmok kéményeit lehet megemlíteni.
A kiállítás helyszíne: Budapesti Történeti Múzeum, Vármúzeum, 1014 Budapest, Szent György tér 2., Budavári Palota E épület
A kiállítás megtekinthető: 2010. december 16 ? 2011. február 27.
