Mi volt a benyomásod a fesztiválról összességében?
Sikeres volt és nagy örömünkre szolgált, hogy számos tehetséges rendező is ellátogatott hozzánk. Többek között Lucie Borleteau francia rendező, akinek a Fidelio ? Alice utazása című filmje végül nyertesként végezte a fesztivál versenyszekciójában. Általánosságban azt tapasztaltam, hogy a közönség nagyra értékelte az idei programkínálatot. Már csak abból is látszik, hogy több vetítésre is elkelt az összes jegy: teltházzal futott például a Citizenfour, de a Megmaradt Alice-nek, a Snowpiercer és az Ex-Machina is hatalmas az érdeklődést generált. A közönség a Hétköznapi vámpírokat szavazta meg a fesztivál legjobb filmjének, amely már a nagyközönség számára is látható a magyar mozikban.
Az eddigi munkáid illetve tanulmányaid kapcsolódnak a film műfajához?
A Koppenhágai Egyetemen végeztem dán és angol szakon. Az egyetemi képzésem ideje alatt több, filmmel kapcsolatos kurzuson vettem részt, a szakdolgozatomat pedig a westernből mint filmes műfajból írtam. Mindig is nagyon szerettem a mozit, most pedig kivételesen szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen munkám lehet. Nagyszerű, hogy a hobbim, a szenvedélyem és a szakmám ugyanaz.
Ez az első munkád, amelyben filmekkel foglalkozol?
A tanulmányaim befejezése után a koppenhágai Dán Filmintézetben, a Cinematheque-ben dolgoztam. A budapesti Örökmozgóhoz hasonló intézmény. Múzeum abban az értelemben, hogy nem feltétlenül új filmeket vetítenek, hanem inkább időtálló klasszikusokat. A falon nem hagyományos értelemben vett festmények lógnak, hanem kijelzőkön láthatóak a mozgóképek. Az intézet kínálatában kiállítások és vetítéssorozatok is szerepelnek. Két évet töltöttem a Cinematheque-ben, gyakorlatilag a szakmai tapasztalatomat ott szereztem. Ez volt nagyon rokonszenves Horváth Györgynek, a Titanic igazgatójának. Az önéletrajzom alapján alkalmasnak tartott arra, hogy a fesztivál programigazgatója legyek és meg is kaptam az állást.
Hogyan találkoztatok egymással?
A barátnőm magyar és éppen Budapesten voltam, amikor a 2013-as Titanic zajlott, mozirajongóként pedig természetesen rengeteg vetítésre elmentem. Nagyon tetszett a fesztivál és fél évvel később, amikor nem volt állásom, megkerestem Horváth Györgyöt anélkül, hogy tudtam volna erről az üres pozícióról. De arra gondoltam: miért ne próbálnék szerencsét? Persze nem számítottam rá, hogy én leszek a programigazgató. A próbafeladatom az volt, hogy össze kellett állítanom a fesztivál programját. György meg volt elégedve vele, így megbízott az idei rendezvény palettájának összerakásával. A próbamunka egy utolsó pillanatban érkezett megbízás volt, és borzasztó szoros határidővel kellett dolgoznom. Idén már másképp ment: egy egész év a rendelkezésemre állt, hogy összeállítsam a fesztivál kínálatát. Már múlt nyáron elkezdtem listákat írni a filmekről és az ötleteimről. Természetesen e mellett figyelembe kellett vennem a forgalmazási jogokat, a fesztivál célkitűzéseit, hagyományát, prioritásait és a rendelkezésre álló büdzsét. Ott van például az az irányelv, hogy nem vetítünk olyan alkotásokat, amelyeket az országban korábban már nyilvánosan játszottak, így lehet fenntartani a Titanic exkluzivitását. Emiatt eleve nem válogathattam be például a miskolci Cinefest programjában szereplő filmeket.
Tekintettel arra, hogy hetente érkeznek a legfrissebb alkotások, milyen határidőt tűztél ki magadnak a filmek felkutatására?
Egy hónappal a fesztivál kezdete előtt. Kénytelen voltam ezt a döntést meghozni, mert el kellett kezdenünk kommunikálni, nyomdába kellett küldenünk a végleges programot, a filmeknek ide is kellett érniük Budapestre stb. Bármilyen jó is egy mozi, ha a fesztivál előtt egy héttel debütál, fizikailag lehetetlen beválogatni.
Említetted, hogy már múlt nyáron elkezdted gyűjteni az ötleteidet. Melyek voltak ezek?
A Titanic már huszonkét éve létezik, ami azt jelenti, hogy van egy bevált struktúrája. Ebbe nem akartam belenyúlni, mert a közönség nagyon jól ismeri és szereti. Nekem pedig egyáltalán nem volt célom, hogy például megszüntessek egy szekciót és forradalmat szítsak (nevet). Tiszteletben tartom a Titanic történelmét és közönségét. Ugyanakkor pedig az is a feladatom, hogy gondoskodjak a friss ötletekről, és az újdonságokról is.
Korábban például többször is hívtak meg a szervezők ázsiai filmeket a fesztivál programjában, de az utóbbi években ezek elmaradtak, én pedig most visszahoztam őket. Ezt egyébként a jövőben is folytatni akarom: nagyon kevés keleti alkotást vetítenek a mozik, nekem pedig az volt a célom, hogy a Titanic olyasmit kínáljon, ami ritka és amit sehol máshol nem látni.
Nagyon úgy tűnik mostanában, hogy az ázsiai filmek feltörőben vannak: a Berlinalén például egyre többször és egyre több díjat nyernek. Meg is hívtuk például a Berlinale nyertesét a fesztiválra.
Mit gondolsz, a Titanic közönsége más bármilyen szempontból, mint általában a mozikedvelők?
Valószínűleg igen, de az a célom, hogy annyi embert elérjek ezekkel a filmekkel, amennyit csak lehet. Ezért a program összeállításánál arra törekedtem, hogy a legkülönfélébb ízlésű és preferenciájú nézők is találjanak majd benne legalább néhány olyan alkotást, amire szívesen eljönnek majd. Azokra is gondoltam, akik az akciófilmeket vagy a vígjátékokat kedvelik - persze a Titanic arculatának megfelelően, tehát olyan jellegűeket, amelyek a befogadó részéről intellektuális munkát kívánnak meg az értelmezéshez.
Általánosságban azt mondhatom, úgy válogattuk ki a filmeket, hogy mindegyik megmozgassa a nézőket, és olyasmit lássanak, amit nem láthatnak mindennap. Szerintem ebben áll a Titanic minősége. A fesztiválnak van egy bizonyos kemény magja, de én az ezen kívül álló nézőket is szerettem volna elérni.
A programigazgatói munkád melyik részét tartod a legnehezebbnek?
A legnagyobb nehézséget a büdzsé jelenti, amely természetesen korlátozott. Óriási szerencsénk viszont, hogy minden évben vannak partnereink: a Francia Intézet például mindig nagyon nagylelkűen segít, és hálásak vagyunk, hogy velük dolgozhatunk. A Dán és az Új-Zélandi Nagykövetséggel, vagy a Lengyel Intézettel is kiválóan együtt tudunk működni. A korlátozottan rendelkezésre álló összeggel persze nagyon belátóan kell bánni, emiatt pedig rengeteg tárgyaláson vettem részt. Vannak ugyanis olyan forgalmazói díjak, amelyek nevetségesen magasak. Több alkalommal előfordult, hogy igazán rámenősnek kellett lennem, ha mindenképpen meg akartam szerezni egy-egy filmet. Néha sikerült, néha nem. A program egy óriási puzzle.
A tárgyalásokat egyedül folytatod?
Egy csapattal együtt dolgozom a projekten, de a program végső soron az én felelősségem, a fesztiváligazgatóval való együttműködésben. Számos más rendezvényt is meglátogattunk közösen. Én például októberben a Londoni Filmfesztiválra utaztam el, hogy a legjobb filmekre vadásszak ? és ez a küldetés igen eredményes is volt, mert sok ott látott filmet is beválogattunk a programba. Horváth György pedig a Berlinalén járt, ahonnan szintén több alkotást elhoztunk a Titanic-ra.
Ezek szerint rengeteg kiváló filmet láttál. Nem gondolkozol azon, hogy te is rendezel egyet?
Nem gondolom, hogy megvan hozzá a tehetségem. Talán inkább ahhoz értek, hogyan találjam meg a jó filmeket ? ezt nagyon élvezem is csinálni. Ezért is örülök neki annyira, hogy megkaptam ezt a munkát!
Gangel Noémi
