TheTrial_OlegSzencov
A per

Az idén már 14. alkalommal érkező Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál bőven merít az elmúlt évek dokumentumfilmes termésének legjavából. A legnevesebb filmfesztiválokon díjazott alkotások mindegyike egy-egy különleges emberi sorsot mutat be, olykor egy mikroközösség életébe, olykor globális társadalmi jelenségekbe ágyazva. A Nemzetközi Panoráma program izgalmas válogatásában látható Matthias Heede és Monika Hielscher dokumentumfilmje, mely szerint Philip K. Dick disztópiája már nem egy távoli jövő rémképe, a Különvélemény szüzséje mára valósággá vált. A bűn algoritmusa (Pre-Crime) egy olyan, Chicagóban már működő számítógépes bűnüldözési programot mutat be, amely személyes adataik birtokában beazonosítja az elkövetőket. De mi van, ha a gép téved?

 

A big data és a nagy testvér találkozásáról mesél a Torontói Filmfesztivál versenyprogramjában szerepelt Fekete kód (Black Code) is. Tibeti szerzetesek, szíriai bloggerek, brazil médianindzsák és pakisztáni ellenzékiek történetén keresztül átfogó képet kapunk a világháló hatásáról a szólásszabadságra, adatvédelemre és társadalmi-politikai aktivizmusra. Az állami kontroll és manipuláció újabb vérfagyasztó jelenségét tárja fel Askold Kurov A per (The Trial) című filmjében. A Krím-félsziget Oroszországhoz való csatolása ellen tiltakozó ukrán filmrendezőt, Oleg Szencovot egy Kafka klasszikusát idéző tárgyalás során 20 évre börtönözték be, terrorizmus vádjával. A börtönben megkínzott rendezőért az egész európai filmes világ kiállt, az orosz elnöknek címzett tiltakozó levelükben elítélve az agressziót. Az agresszió masszívan áthatja a sport világát is. Maya Zinshtein a Színtiszta csapat (Forever Pure) című dokumentumfilmben arról mesél, hogy két muszlim játékos titkos átigazolása a Beirat Jerusalembe minden idők legnagyobb rasszista kampányát váltotta ki az izraeli foci történelmében. A csapat válságba került, a hatalom, a pénz, és a politika pedig tovább fokozta a káoszt.

PlasticChina
Plasztik Kína

 

A hallgatás időnként hangosabb, mint az üvöltés. Az idei Berlinale legjobb dokumentumfilmjének bizonyult Szimpla beszéd (Small Talk) főhőse, a tajvani rendező, Hui-chen Huang a saját édesanyjával ült le beszélgetni három generáción átívelő családi traumákról, de a megnyílás nem megy könnyen, és az sem biztos, hogy kérdező készen áll a válaszokra. A Nemzetközi Panoráma blokk fontos darabja az IDFA zsűrijének különdíját elnyerő Plasztik Kína (Plastic China). Jiu-Liang Wang filmjének szereplői a távol-keleti óriás műanyagfeldolgozó városainak egyikében élnek. A film főhőse a 11 éves Yi, aki ha éppen nem a zacskók között válogat, magára köti kistestvérét és ebédet főz. Játékai a szemétben talált törött babák és szakadt kártyák. A kislányt apja nem engedi iskolába járni. A szemét definíciója nézőpont kérdése. Kirsten Johnson olyan filmek operatőreként vált világhírűvé, mint az Oscar-díjat nyert Citizenfour vagy az Osama bin Laden sofőrjéről szóló The Oath. A karrierje 25 éve során alatt összegyűlt, fel nem használt felvételeiből készítette el különleges hangulatú, érzékeny és költői filmjét A kamera mögött (Cameraperson) címmel, mely által nemcsak betekintést nyerünk életébe, de azon is elmerenghetünk, mit jelent filmezni és filmezve lenni.

 

Az idei fesztivál egyik kiemelt blokkja a Háború és béke 2.0 ?A menekültek szemével?. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának támogatásával (UNHCR) meghívott filmek a médiában megjelenő sztereotípiákat kérdőjelezik meg. A szíriai háború után az Aleppóban maradt 350 ezer ember az ostromra készül. Feras Fayyad rendező lélegzetelállító, Sundance-fődíjas dolgozata, az Aleppó, a végsőkig (Last Men in Aleppo) egy nemzetközi önkéntes mentőalakulat, a Fehér Sisakosok akcióit követi két éven keresztül, akik az összeomlott épületek romjaiból mentik a túlélőket. A három alapító, Khaled, Subhi, és Mahmoud fáradhatatlanul küzd az emberi életekért, de a kérdés persze bennük is felmerül: meddig maradjanak és segítsenek a bombázások áldozatainak? Mikor jön el a pillanat, amikor a saját és családjuk életére gondolva menniük kell?

LastMeninAleppo
Aleppó, a végsőkig

 

Egy maroknyi névtelen újságíró aktivista 2014-ben felvette a küzdelmet az ISIS ellen. A civil csoport tagjai halálos fenyegetésben, számüzetésben, álnéven bujkálva igyekeztek dokumentálni a terroristák rémtetteit és az online médián keresztül harcolni a Szíriát elfoglaló rezsimmel. Az Oscar-díjra jelölt Matthew Heineman rendező Szellemvárosát (City of Ghosts) a Sundance Filmfesztivál nagydíjával jutalmazták a World Cinema kategóriában. A várakozás (The Wait) a 14 éves Rochsar története, aki okos, szép, jól tanul és tehetséges focista. Öt évvel ezelőtt menekült családjával Dániába. Afganisztánban veszélyben volt az életük, de tartózkodási engedélyük még nincs, ezért a kitoloncolás réme minden nap ott lebeg felettük. Rochsar beszél egyedül folyékonyan dánul, ezért ő tartja a kapcsolatot az ügyvédekkel és a bevándorlási hivatallal. De elbírja-e ezt a terhet egy tizenéves lány? Emil Langbelle érzékeny portréja a Tangeri Dokumentumfilm Fesztivál fődíját kapta.

 

A Verzió november 14. és 19. között Budapesten, november 23. és 25. között Pécsett és Szegeden mutat be válogatást az elmúlt évek legjobb dokumentumfilmjeiből.

 

A 14. Verziót idén Mundruczó Kornél film- és színházi rendező nyitja meg, aki nemrégiben nyert újabb három díjat a katalóniai Sitgesben. Mundruczót rendezői munkássága elismeréseként a ?Time Machine? díjával tüntették ki, legutóbbi filmje, a Jupiter holdja pedig elnyerte a fesztivál fődíját és a legjobb effektekért járó trófeát is.

Nowhere_to_Hide
Nincs hová bújnod

 

A fesztivál nyitóeseményének idén első alkalommal a Trafó Kortárs Művészetek Háza ad otthont, ahol egy iraki-svéd-norvég koprodukcióban készült filmmel indítják el idén a filmes mustrát. Az Oscar-díj dokumentumfilmes megfelelőjével, az IDFA fődíjával jutalmazott, torokszorító mű címe Nincs hová bújnod (Nowhere to Hide). Legalábbis ezt állítja a Norvégiában élő, iraki kurd rendező, aki öt éven keresztül követte egy férfi ápoló, Nori Sharif életét. Nori drámai körülmények között dolgozik a világ egyik legveszélyesebb és legkevésbé megközelíthető térségében, Irak közepén, amit a halál háromszögének is hívnak. A film kezdetén túlélőket látunk, akik abban reménykednek, hogy az amerikai és a koalíciós erők távozásával jobb élet következik, a konfliktus azonban folytatódik az iraki fegyveresekkel, és a lakosság elmenekül, együtt a kórház legtöbb dolgozójával. Nori egyike azon keveseknek, akik mégis maradnak. Amikor az ISIS előrenyomul Jalawlaban 2014-ben és elfoglalja a várost, Norinak is menekülnie kell családjával együtt, és saját maga folytatja a felvételek készítését. A fesztivál megnyitóján jelen lesz a film rendezője, Zaradasht Ahmed, akivel a vetítés után Oksana Sarkisova, a Verzió Filmfesztivál igazgatója beszélget.

 

A megnyitón a Magyarországon született, iraki származású lantművész, Omar Bashir zenél. A nemzetközi hírű virtuóz apja, Munir Bashir elismerten a világ legjobb lantművésze volt haláláig, akit ?a Lant Királyának? hívtak. Omar édesapja tehetségét örökölve viszi tovább ezt a zenei kultúrát. A világ számos helyén ad koncerteket, Európa legnagyobb koncerttermeinek közkedvelt művésze. Zenéje sokrétű, mely egyesíti a keleties hangzást, a jazzt és a világzenét. Omar Bashir közös lemezt jelentetett meg a világ egyik vezető gitárosával, Al Di Meolával.

 

A 14. Verzió Filmfesztivál nyitóeseményére jegyek korlátozott számban kaphatók. (Jegyinformáció a TRAFÓ weboldalán.) A megnyitó a Norvég Királyság Magyarországi Nagykövetségének támogatásával valósul meg.