Fesztiválkedvencek a 14. Verzión

Az elmúlt évek legjobb dokumentumfilmjei műanyag szeméthegyben élő kínai gyerekekről, bebörtönzött ukrán filmrendezőről, szíriai bloggerekről, brazil médianindzsákról és vízumra váró focistalányról mesélnek. Különleges sorsokat láthatunk tehát november 14. és 19. között a 14. Verzió Emberi Jogi Filmfesztiválon, amelyet Mundruczó Kornél nyit meg.

Az idén már 14. alkalommal érkező Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál bőven merít az elmúlt évek dokumentumfilmes termésének legjavából. A legnevesebb filmfesztiválokon díjazott alkotások mindegyike egy-egy különleges emberi sorsot mutat be, olykor egy mikroközösség életébe, olykor globális társadalmi jelenségekbe ágyazva. A Nemzetközi Panoráma program izgalmas válogatásában látható Matthias Heede és Monika Hielscher dokumentumfilmje, mely szerint Philip K. Dick disztópiája már nem egy távoli jövő rémképe, a Különvélemény szüzséje mára valósággá vált. A bűn algoritmusa (Pre-Crime) egy olyan, Chicagóban már működő számítógépes bűnüldözési programot mutat be, amely személyes adataik birtokában beazonosítja az elkövetőket. De mi van, ha a gép téved?

A big data és a nagy testvér találkozásáról mesél a Torontói Filmfesztivál versenyprogramjában szerepelt Fekete kód (Black Code) is. Tibeti szerzetesek, szíriai bloggerek, brazil médianindzsák és pakisztáni ellenzékiek történetén keresztül átfogó képet kapunk a világháló hatásáról a szólásszabadságra, adatvédelemre és társadalmi-politikai aktivizmusra. Az állami kontroll és manipuláció újabb vérfagyasztó jelenségét tárja fel Askold Kurov A per (The Trial) című filmjében. A Krím-félsziget Oroszországhoz való csatolása ellen tiltakozó ukrán filmrendezőt, Oleg Szencovot egy Kafka klasszikusát idéző tárgyalás során 20 évre börtönözték be, terrorizmus vádjával. A börtönben megkínzott rendezőért az egész európai filmes világ kiállt, az orosz elnöknek címzett tiltakozó levelükben elítélve az agressziót. Az agresszió masszívan áthatja a sport világát is. Maya Zinshtein a Színtiszta csapat (Forever Pure) című dokumentumfilmben arról mesél, hogy két muszlim játékos titkos átigazolása a Beirat Jerusalembe minden idők legnagyobb rasszista kampányát váltotta ki az izraeli foci történelmében. A csapat válságba került, a hatalom, a pénz, és a politika pedig tovább fokozta a káoszt.

A hallgatás időnként hangosabb, mint az üvöltés. Az idei Berlinale legjobb dokumentumfilmjének bizonyult Szimpla beszéd (Small Talk) főhőse, a tajvani rendező, Hui-chen Huang a saját édesanyjával ült le beszélgetni három generáción átívelő családi traumákról, de a megnyílás nem megy könnyen, és az sem biztos, hogy kérdező készen áll a válaszokra. A Nemzetközi Panoráma blokk fontos darabja az IDFA zsűrijének különdíját elnyerő Plasztik Kína (Plastic China). Jiu-Liang Wang filmjének szereplői a távol-keleti óriás műanyagfeldolgozó városainak egyikében élnek. A film főhőse a 11 éves Yi, aki ha éppen nem a zacskók között válogat, magára köti kistestvérét és ebédet főz. Játékai a szemétben talált törött babák és szakadt kártyák. A kislányt apja nem engedi iskolába járni. A szemét definíciója nézőpont kérdése. Kirsten Johnson olyan filmek operatőreként vált világhírűvé, mint az Oscar-díjat nyert Citizenfour vagy az Osama bin Laden sofőrjéről szóló The Oath. A karrierje 25 éve során alatt összegyűlt, fel nem használt felvételeiből készítette el különleges hangulatú, érzékeny és költői filmjét A kamera mögött (Cameraperson) címmel, mely által nemcsak betekintést nyerünk életébe, de azon is elmerenghetünk, mit jelent filmezni és filmezve lenni.

Az idei fesztivál egyik kiemelt blokkja a Háború és béke 2.0 ?A menekültek szemével?. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának támogatásával (UNHCR) meghívott filmek a médiában megjelenő sztereotípiákat kérdőjelezik meg. A szíriai háború után az Aleppóban maradt 350 ezer ember az ostromra készül. Feras Fayyad rendező lélegzetelállító, Sundance-fődíjas dolgozata, az Aleppó, a végsőkig (Last Men in Aleppo) egy nemzetközi önkéntes mentőalakulat, a Fehér Sisakosok akcióit követi két éven keresztül, akik az összeomlott épületek romjaiból mentik a túlélőket. A három alapító, Khaled, Subhi, és Mahmoud fáradhatatlanul küzd az emberi életekért, de a kérdés persze bennük is felmerül: meddig maradjanak és segítsenek a bombázások áldozatainak? Mikor jön el a pillanat, amikor a saját és családjuk életére gondolva menniük kell?

Egy maroknyi névtelen újságíró aktivista 2014-ben felvette a küzdelmet az ISIS ellen. A civil csoport tagjai halálos fenyegetésben, számüzetésben, álnéven bujkálva igyekeztek dokumentálni a terroristák rémtetteit és az online médián keresztül harcolni a Szíriát elfoglaló rezsimmel. Az Oscar-díjra jelölt Matthew Heineman rendező Szellemvárosát (City of Ghosts) a Sundance Filmfesztivál nagydíjával jutalmazták a World Cinema kategóriában. A várakozás (The Wait) a 14 éves Rochsar története, aki okos, szép, jól tanul és tehetséges focista. Öt évvel ezelőtt menekült családjával Dániába. Afganisztánban veszélyben volt az életük, de tartózkodási engedélyük még nincs, ezért a kitoloncolás réme minden nap ott lebeg felettük. Rochsar beszél egyedül folyékonyan dánul, ezért ő tartja a kapcsolatot az ügyvédekkel és a bevándorlási hivatallal. De elbírja-e ezt a terhet egy tizenéves lány? Emil Langbelle érzékeny portréja a Tangeri Dokumentumfilm Fesztivál fődíját kapta.

A Verzió november 14. és 19. között Budapesten, november 23. és 25. között Pécsett és Szegeden mutat be válogatást az elmúlt évek legjobb dokumentumfilmjeiből.

A 14. Verziót idén Mundruczó Kornél film- és színházi rendező nyitja meg, aki nemrégiben nyert újabb három díjat a katalóniai Sitgesben. Mundruczót rendezői munkássága elismeréseként a ?Time Machine? díjával tüntették ki, legutóbbi filmje, a Jupiter holdja pedig elnyerte a fesztivál fődíját és a legjobb effektekért járó trófeát is.

A fesztivál nyitóeseményének idén első alkalommal a Trafó Kortárs Művészetek Háza ad otthont, ahol egy iraki-svéd-norvég koprodukcióban készült filmmel indítják el idén a filmes mustrát. Az Oscar-díj dokumentumfilmes megfelelőjével, az IDFA fődíjával jutalmazott, torokszorító mű címe Nincs hová bújnod (Nowhere to Hide). Legalábbis ezt állítja a Norvégiában élő, iraki kurd rendező, aki öt éven keresztül követte egy férfi ápoló, Nori Sharif életét. Nori drámai körülmények között dolgozik a világ egyik legveszélyesebb és legkevésbé megközelíthető térségében, Irak közepén, amit a halál háromszögének is hívnak. A film kezdetén túlélőket látunk, akik abban reménykednek, hogy az amerikai és a koalíciós erők távozásával jobb élet következik, a konfliktus azonban folytatódik az iraki fegyveresekkel, és a lakosság elmenekül, együtt a kórház legtöbb dolgozójával. Nori egyike azon keveseknek, akik mégis maradnak. Amikor az ISIS előrenyomul Jalawlaban 2014-ben és elfoglalja a várost, Norinak is menekülnie kell családjával együtt, és saját maga folytatja a felvételek készítését. A fesztivál megnyitóján jelen lesz a film rendezője, Zaradasht Ahmed, akivel a vetítés után Oksana Sarkisova, a Verzió Filmfesztivál igazgatója beszélget.

A megnyitón a Magyarországon született, iraki származású lantművész, Omar Bashir zenél. A nemzetközi hírű virtuóz apja, Munir Bashir elismerten a világ legjobb lantművésze volt haláláig, akit "a Lant Királyának" hívtak. Omar édesapja tehetségét örökölve viszi tovább ezt a zenei kultúrát. A világ számos helyén ad koncerteket, Európa legnagyobb koncerttermeinek közkedvelt művésze. Zenéje sokrétű, mely egyesíti a keleties hangzást, a jazzt és a világzenét. Omar Bashir közös lemezt jelentetett meg a világ egyik vezető gitárosával, Al Di Meolával.

A 14. Verzió Filmfesztivál nyitóeseményére jegyek korlátozott számban kaphatók. (Jegyinformáció a TRAFÓ weboldalán.) A megnyitó a Norvég Királyság Magyarországi Nagykövetségének támogatásával valósul meg.