A felkérésre rögtön igent mondott Háry Péter, Brenton Langbein-díjas fiatal csellóművész, a Dvořák csellóverseny szólistája, akit az előadásról, eddigi pályájáról kérdeztünk. ?Egy zenekari muzsikus életében a szólózási lehetőség nem minden nap adatik meg. Főleg nem olyan helyszínen, mint a magyar zenei élet egyik leghíresebb fellegvára, a Zeneakadémia nagyterme.?
Ön a Zuglói Filharmónia csellószólamának vezetője. Mióta szólamvezető, és hogyan indult a pályája?
Középiskolai éveimre nyúlik vissza a történet. 2000-ben nyertem felvételt a zuglói Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolába, ma is úgy érzem, hogy rengeteget köszönhetek ennek az iskolának. Zenekari rutinra is itt tettem szert, amit rengeteg helyen tudtam kamatoztatni. Az akkor még csak egyszerűen nagyzenekarnak nevezett együttesbe 2003-ban kerültem be kiválasztott diákként, mint tuttista. Érettségi környékén kért meg az iskola és a zenekar vezetője, Záborszky Kálmán igazgató úr szólam vezetésére. Később, a Zeneakadémia diákjaként tanulmányaim mellett még néhány évig visszajártam a zenekarhoz, majd három év kihagyás után, 2012 szeptembere óta vagyok újra tagja és szólamvezetője a mára Zuglói Filharmónia nevet viselő szimfonikus zenekarnak.
Kitől kapta a felkérést a csellóverseny szólista szerepére?
Záborszky Kálmán kérdezte meg egy évvel ezelőtt, lenne-e kedvem eljátszani a zenekarral Dvořák h-moll gordonkaversenyét. Természetesen nagyon örültem és azonnal igent mondtam, hiszen egy zenekari muzsikus életében a szólózási lehetőség nem minden nap adatik meg. Főleg nem olyan helyszínen, mint a magyar zenei élet egyik leghíresebb fellegvára, a Zeneakadémia nagyterme. A karmesterről akkor még nem tudtunk semmit, később jött csak a hír, hogy Kocsis Zoltán vezényel. Nagy feladat ez számomra, és minden tudásomat bele szeretném adni.
A nagyzenekar mellett tagja a főként kortárs zeneműveket előadó Trio Inceptionnek. Mit emelne ki előadásaikból?
Kortárs triónk, a Trio Inception egy fénykép apropójaként alakult meg, amin három gyerekkori barát áll egymás mellett egy balatoni stég korlátjához dőlve. Amikor készült, csak egy emléket szerettünk volna. Később rájöttünk, hogy bár nem igazán írtak még triót kürtre, csellóra és zongorára, amin játszunk, ezt az akadályt le fogjuk győzni, hiszen számos magyar zeneszerzőt ismerünk. Mostanra az erre a felállásra íródott repertoár 20-30-ra nőtt, ami véleményem szerint elég nagy elismerés. Olyan híres kortárs magyar zeneszerzők műveit tolmácsolhattuk a nagyközönség számára, mint Fekete Gyula, Zombola Péter, Virágh András ? sorolom a teljesség igénye nélkül. Erre mások is felfigyeltek, így hamarosan eljutottunk a szombathelyi Bartók Szemináriumra, ahol meghívott trióként, később rezidens kamaracsapatként közreműködtünk.
Látható egy idei felvétel a youtube-on, ahol Kodály Zoltán Op. 8., Szonáta gordonkára című művének első tételét játssza. Miért ezt a művet választotta?
Kodály Op. 8-as szólószonátája valamiért nagyon közel áll hozzám. Talán olyan 14 éves lehettem, amikor meghallgattam Yo-Yo Ma előadásában, ami akkor lehengerlő hatással volt rám. Azóta természetesen rengeteg interpretációt volt szerencsém meghallgatni. Rendkívül nehéz és komplex darab. A szerző instrukciója szerint a két alsó húrt le kell hangolnunk egy fél hanggal, aminek segítségével drámaian sötét környezetet tud maga köré teremteni az előadó. Terveim szerint a doktori nagykoncertemen szeretném majd az egész művet előadni.
Kik inspirálták leginkább a magyar csellóművészek közül?
A kérdést elolvasva három ember jutott az eszembe, akik között nem tudnék különbséget tenni. Az első Koó Tamás. Tőle egy nagyon fontos dolgot tanultam meg: egy előadó stílusa soha ne írja felül a kottában található instrukciókat. Folytatnám a sort Varga Istvánnal, akihez régebben tanítási gyakorlatra jártam a Bartók-konziba ? a tanár úr ma már a Zeneakadémia professzora. Ő a hangminőség jobbá és jobbá tételét tanítja a diákjainak, sok más technikai kihívás leküzdése mellett. Rengeteget profitáltam az órái látogatásából. Végül Fenyő László csellóművészt említeném meg, akinél fél évig tanulhattam Frankfurtban. Nála rá kellett jönnöm, hogy nincs lehetetlen. Számomra mindhárman hihetetlen kvalitású művészek, akikre méltán tekintek példaképként.
Csanda Mária
