Igen fiatalon került a Magvető élére. Milyen alapelvet fogalmazott meg magának, amikor eldöntötte, elfogadja a felkérést?
Amikor a kommunikációs szakmában először vezetői posztot kaptam, valóban fiatal, mindössze 25 éves voltam. Akkor valakitől azt a tanácsot kaptam, hogy próbáljak meg minél többet tanulni az idősebb kollégáktól, de őrizzem meg a becsontosodott működési formákra újra és újra rákérdező fiatalos hozzáállásomat. A kommunikációs szakmát a harmincas generáció uralja, így 42 évesen már öreg rókának tartottak, akinek lassan csókolommal kell köszönni. A könyvkiadásban most újra fiatal vezetőnek számítok, ami remek érzés, ám felelősség is. Úgyhogy megint megpróbálok sokat tanulni a nálam tapasztaltabbaktól, és közben igyekszem nyitott maradni az új megoldásokra is.
Az üzleti életet is jól ismerve van olyan szegmense a kiadónak, melyet át kell fazonírozni?
Minden fontos kiadónak van valamilyen kiemelkedő hozzáadott értéke, amelyre építhet. Van, amelyik jelentős tőkével rendelkezik, van, amelyiknek óriási a terjesztői hálózata, és van, amelyik a marketingben erős. Nekem szerencsém van, mert a Magvető legfontosabb hozzáadott értéke a szerzői gárdája, és az általuk képviselt magas színvonalú szépirodalom. Márpedig ez a legfontosabb fundamentum, amin bolond lennék változtatni. Ahol bővíteni kell a lehetőségeket, az a közönség elérése. Hívhatjuk ezt marketing-tevékenységnek is, de ennél többről van szó. Egy kiadónak két terméke van: a szerzői és az általuk előállított szövegek. Arra kell törekednem, mindkettőt ismertté és népszerűvé tegyem, és a közönség ezért végül pénzt is adjon a kiadónak. Ennek a tevékenységnek sokkal szélesebb az eszköztára, mint a hagyományos könyvesbolti könyveladás. Ezen a területen lesz a legtöbb tennivalóm.
Más interjúban már elmondta, hosszú távra tervezi jelenlétét a pozícióban. Látja már, miben szeretne eltérni elődjétől, és mely hagyományokat szeretné folytatni?
Nem tudom és nem is akarom pótolni Morcsányi Gézát, aki irodalomtörténeti jelentőségű húszéves korszakot zárt a Magvető élén. Az ezredforduló utáni években két intézmény őrizte szervezett formában a Nyugat hagyományát: a most megszűnt Holmi folyóirat és a Morcsányi-féle Magvető. Ez olyan értékes hagyomány, amit óvni és ápolni kell. Folytatni kell azt is, hogy a Magvető mindig képes volt új, fiatal szerzőket felfedezni, ennek köszönhetjük például Grecsót, Cserna-Szabót, Dragománt ? hogy csak prózaírókat említsek. Idén is kiváló elsőköteteseink lesznek, akiket még Morcsányi Géza indított el az útjukon. Ugyanakkor az is fontos, hogy a huszonéves szerzők mellé megtaláljuk és kiadóhoz vonzzuk a huszonéves, sőt, a középiskolás közönséget is. Az olvasói utánpótlás kinevelése nélkülözhetetlen. Erre fokozottabban fogok koncentrálni.
Szerzőként is meg szeretne maradni, az Igazi hősök ősszel jövő folytatása mellett sok más könyvterv motoszkál a fejében?
Több is, mint amit rövid távon meg tudnék írni. Úgyhogy most az idei könyvre összpontosítok. Minden héten tartok egy könyvtáras napot, amikor kikapcsolt telefon mellett kutatni tudok.
Így szerettek ők című könyvét a facebookon kezdte publikálni, jól használja a közösségi média adta lehetőséget. Ez azt is jelenti, hogy a magyar könyvszakma a papír alapú és az e-könyv után új terepre néz?
A közösségi média fontos eszköz, de egy kiadó szempontjából nem lehet elsődleges hordozója a szépirodalmi szövegeknek, hiszen mégiscsak az a cél, hogy az író és a kiadó pénzt keressen, ennek az üzleti modellje pedig a közösségi médiában jelenleg nem adott. Ugyanakkor nem félek élvezhető mennyiségű könyvrészleteket ingyen közzé tenni a facebookon vagy más online felületen, mert az a tapasztalatom, hogy inkább ösztönzi az olvasót a könyv megvásárlására, nem pedig elriasztja tőle.
Feladatának tekinti a kiadó élén a fiatalok körében az olvasásnépszerűsítést?
Ez alapvető feladat, és nemcsak a Magvető érdeke, hanem a magyar könyvkiadásé. Akár még versenytársak közötti kiadói összefogást is el tudnék képzelni az ügy érdekében. Az eszközök sokfélék lehetnek, de szerintem csak akkor hatékonyak, ha az írók és a kiadók képesek ?bemenni? az iskolákba.
Meglepte a kiadó felkérése?
Meg hát. Ami azt illeti, még mindig meg vagyok lepve.
A legnagyobbakkal dolgozhat együtt a kiadónál, de bizonyára tervezi új szerzők bevonását. Kiket szeretne megnyerni magának?
Erről majd akkor beszélnék, ha már megnyertem őket. De van több konkrét tervem is.
Gyakran emlegetik a szakmát illetően, hogy aránytalanul keveset kapnak a szerzők a bevételből. Mit gondol erről?
Kis piacon a példányszámok is kisebbek, a fajlagos előállítási költségek pedig nagyobbak. Mivel először én is szerzőként ismertem meg a kiadói díjazás gyakorlatát, tudom, hogy itt az átláthatóságnak mekkora szerepe van. Nagyon nyitottnak tervezem a szerzőkkel való egyeztetéseket. Szeretném, ha ők is látnák, mire megy el a pénz, hol van mozgástér, és milyen költségből nem érdemes engedni.
Mit olvas éppen?
Most főként könyvforgalmi statisztikákat és mérlegbeszámlókat. És ez egy darabig még elsődleges olvasmányélményem marad. Ami a szépirodalmat illeti, most olvastam el kéziratban egy kiváló fiatal erdélyi író, Potozky László Éles című regényét, hamarosan jön a Magvetőnél, hihetetlenül erős szöveg. Emellett párhuzamosan olvasom Horváth Viktor a Vers ellenforradalma című könyvét, ami pont arról szól, hogyan szerettessük meg a költészetet a fiatalokkal, Alexandre Dumas olvasmányként is élvezetes szakácskönyvét, valamint Karácsony Benő Pjotruska című regényét, amit nemrég vettem a híres kolozsvári antikváriusnál, Röser úrnál.
