A CineFest nem vörösszőnyeges cannes-i idill, nem vetekszik Karlovy Varyval vagy a Sundance-szel, hanem a maga emberközeli hangulatával "a legcsaládiasabb filmfesztiválnak" titulált filmes esemény Magyarországon - ahol a jó hangulat rossz idő esetén is garantált. A filmek mellett élményfokozóként számos koncertet és egyéb fesztiváleseményt iktatnak be a szervezők a hivatalos programba, felismerve a versenyző korosztály zabolázatlan igényeit. Munkájukat dicséri a rendezvényeken való nagyarányú részvétel, amely idén jóval meghaladta a korábbi évek statisztikáit. A vetítések után a fáradhatatlan fesztiválozók olyan nagyszerű zenei csemegéket ízlelhettek meg a Művészetek Házában, mint a Balanescu Quartett (meghívásuk apropója Dettre Gábor Tabló című filmjének bemutatásához kapcsolódott; a zenei hátteret ugyanis az együttes jegyzi), máskor Péterfy Bori (és a Love Band ) hozta lázba a közönséget - már amennyire ülve sikerült a dolog a színházteremben. (A legfiatalabbak találékonyan a színpad két oldalán és a páholyban engedtek testük csábításának egy kiadós tánc erejéig.)
Az ötödik CineFest filmfesztiválra egyébként közel ötven országból érkezett összesen 280 nevezés, ezt az előzsűri 67 filmből álló anyagra szűkítette. Nem volt könnyű dolguk, szervezői vallomásokból kiderült, hogy ez a munka legnagyobb része. Lengyel, német, észt, angol, dán, litván, görög, fülöp-szigeteki, kínai, szingapúri, mexikói, ukrán, izraeli, magyar, olasz, portugál, svájci, líbiai, francia, orosz, belga, török, szlovák, norvég és spanyol filmek versenyeztek idén a díjakért, ahol az "éremtáblázaton" a "keleti blokk" szerepelt a legjobban.
A nagyjátékfilm kategória fődíját a tavaly már a pécsi MovEasten hazánkban is debütált At the River (Y pekn) című, Eva Neymann rendező által készített mozi vihette haza, de megnyerte a népes táború, Báron György által vezetett kritikus zsűri tetszését is - ők kilencen szintén az ukrán rendezőnő filmjét találták a legjobbnak. A CineFest fődíját idén egy rövidfilm érdemelte ki: Isabel Munoz mexikói rendezőnő In Transit (En transito) című mozgókép-opusával. A különös nevű dán, Morten BH rövid- és kísérleti film kategóriában, Che and I (Mig and Che) című munkája mellett is született lengyel siker Dariusz Glazel Journey (Podroz) című filmje által. Északiak osztoztak az animációs kategória díján az észt Kaspar Janis Marathonja és a lengyel Viola Sova Refrains-e bizonyult a legjobbnak. Szirmai Márton mellett két magyar filmest jutalmazott a zsűri. Nemes Gyulának jutott végre itthon is trófea a Kodak-díj által, amelyet Letűnt világ című mozijával érdemelt ki; a Miskolci Kocsonyafesztivál különdíját pedig Simonyi Balázs Originál lágere kapta meg.
A fesztivált idén a becslések szerint mintegy tízezren látogatták, a szervezők több száz hazai és külföldi szakmai vendéget regisztráltak. A még középkorúnak sem mondható filmkészítő társaságban alkotói munkásságát és a fesztivál korhatárát tekintve kivételt képezett Gyarmathy Lívia filmrendező; meghívását azonban több dolog is indokolta. A Magyar Mozgókép Mesterét az ifjú filmes generáció köszöntötte a jubiláló filmfesztiválon; több évtizedes munkáját életműdíjjal ismerték el és filmjeiből retrospektív sorozatot is válogattak a szervezők. A fiatalos fellépésű filmrendező a Nők a képben című tematikus program vendégeként külön beszélgetés keretében emlékezett vissza a Herskó-osztályban eltöltött éveire, a filmgyárban szerzett tapasztalataira, a férfikollégákkal való mindenkori viszonyára. A Fellini filmjeit példaképül választó, eredetileg vegyészmérnöknek tanult Gyarmathy bölcsen osztotta meg tapasztalatait a fiatal filmesekkel: " A szakmát a kollégák kudarcaiból lehet megtanulni."- mondta.
