A művelet sikerült: a Jean Reno és Vincent Cassel lelkes játékával ékesített fajelméleti-anatómiai buddy-thriller a rendezőt egyenesen Halle Berry gótikus kebleinek közelébe repítette, a nézők pedig egy életre megtanulták, hogy a francia filmipar szinte bármely amerikai műfaj adaptálására képes.
Sajnos napjaink legismertebb gall filmguruja, Luc Besson is bármire képes, főleg, ha a dolognak franchise-szaga van, kapva kapott hát az alkalmon, hogy a Bíbor folyók történetét saját szájíze szerint írja tovább. Az apokalipszis angyalai cselekményébe így kerülhetett bele egy kolostorba falazott ember, egy autóbalesetes Jézus Krisztus, egy doppingoló csuhásnindzsa és a Maginot-vonal titkos járataira izguló német kultuszminiszter (Christopher Lee - Az Álmosvölgy legendája, A Gyűrűk Ura).
Nem rossz csapat, felléphetnének akár a Budapesti Őszi Fesztiválon is, ha nem lenne nyomukban a jó öreg Niémans felügyelő (Jean Reno) és nyomozótársa, a sportos-sármos Reda (Benoit Magimel - A zongoratanárnő).
Szakrális agresszió terén edzett hőseink - némi női segítséggel - hamar meglelik a rejtély nyitját: a gyilkosságsorozat különös kegyetlenséggel kivégzett áldozatainak mindegyike valamelyik apostol foglalkozását űzte, ráadásul a keresztnevek is egyeznek. Besson bácsi forgatókönyvének és Olivier Dahan rendező (Hüvelyk Matyi) kevéssé innovatív színészvezetésének "hála", a történet végére alapvetően leegyszerűsödik a helyzet, a gonosz nácik elnyerik méltó büntetésüket, Niémans pedig elégedetten dörmöghet karakteres orra alá. A filmben felvonultatott patakvér pedig bíbor lefolyókon távozik.
