A beszélő titkai

Például Zorah-nak, az idősödő arab asszonynak, akinek otthonától távol meggyilkolták a fiát, és egyedül ezért dönt úgy, hogy saját hazájából Franciaországba utazik. Vagy Stéphane-nak, ennek a még egyáltalán nem öreg, ám a hétköznapokba belefásult férfinak, aki ? miután sötét alakok társaságába keveredik ? arra készül, hogy a szebb jövő érdekében feláldozzon valamit (egy teljes évet) az életéből. És itt van még Laure is, aki még csak 16 éves, de már most van mit titkolnia ? elsősorban szerelmét, a nyüzsgő, idealista-anarchista zsebest, aki szinte természetes módon köt ki a börtönben.

Zorah, Stéphane és Laure (néhány, az eseményekbe szintén bekapcsolódó társukkal együtt) a beszélőn adnak egymásnak röpke randevút ? ahogy teszik azt az őket bemutató, egymástól sokáig teljesen függetlenül működő cselekményszálak is. Ezeket a szálakat pedig a véletlen mozgatja, de nevezhetjük akár sorsnak is. "Ő is járja a saját útját, te meg a tiédet. Csak keresztezitek egymásét" ? mondja az egyik figura, a bizonyos értelemben szintén a szálakat mozgató Pierre Léa Fehner filmjében, mely ily módon, a véletlenre, a sorsra építve egy dokumentum-játékfilm természetességével köt össze országokat, embereket. A beszélő titkaiban sorsfordító dolgok történnek ? vagy épp nem történnek meg. Mert néha olyan is van.