Nincs értelme tagadni: a hangsúly Brüno esetében a másságon van, ő ugyanis egy meleg (mit meleg - forró!) osztrák divatriporter, aki őszinte érdeklődésével nemcsak önmagát, de interjúalanyait is rendszeresen kínos helyzetbe hozza. Ez a képessége elsősorban Ali G-hez és Borathoz teszi őt hasonlatossá, persze nem véletlenül: ő is csak egy Sacha Baron Cohen őrült alteregói közül, annak az embernek az agyszüleménye, aki túlságosan tökéletesre fejlesztette a technikát, amit Amerikában method actingnek neveznek. Cohen örömmel bújik fura figurák bőrébe, de kibújni akkor sem tud belőlük, ha feldühödött tömegek lincselik éppen. És ez benne a legviccesebb. Most alaposan felköti az alpesi forrónadrágot, és meghódítja a nemzetközi divatvilágot, hogy bebizonyítsa: a kreatív pompa mögött tengernyi emberi hülyeség rejtőzik, és éppen azok a legkorlátoltabbak, akik a legtoleránsabbnak és legnyitottabbnak mutatják magukat.
Nagy kérdés volt, hogy Borat világraszóló kalandjai után Cohen hogyan lesz képes ismét felültetni mindenkit, ám a jelek szerint ezt is megoldotta. Brüno mindenhol jelen van, mindenkinek beletolja szájába a nagy lompos mikrofont, és remélhetőleg végérvényesen divatot teremt a hülyeség leleplezéséből.
Brüno |
(Brüno - színes, feliratos amerikai vígjáték 110 p. 2009) (18) |
Rendező: Larry Charles |
Színész: Sacha Baron Cohen |
Forgalmazza: Fórum Hungary |