Az alkotók közül többen a magyar filmtörténet klasszikusait idézik meg. Sándor Pál (a Régi idők focija kapcsán) a "Kell egy csapat!" tételére figyelmeztet, amikor Garas Dezsőt újra megsétáltatja a zöld gyepen. Rózsa János archív snittekből vágott össze gyorsmontázst: mosolygó arcokat, időtlen pillanatokat a Körhinta, a Szerelem, az Álmodozások kora és más kulcsfilmek örökbecsű képsoraiból.
Miféle történelmi sorsfordulókon keresztül vezetett az utunk Európából Európába? Szabó István régi dokumentumfelvételeket szerkesztett egymás mellé, közös pontjuk a helyszín, a Hősök tere - történelmünk kirakata, ahol számtalan gyűlés, tüntetés, ellentüntetés, felvonulás, szobordöntés és (újra)temetés lejátszódott. Jancsó Miklós szkeccse is ezt a helyet idézi meg, miközben Kapa-Pepe filmjeiből mixel fanyar ízelítőt.
Kézdi-Kovács Zsolt filmjében kisleány játszik ugróiskolát; Török Ferenc etűdjében különböző bőrszínű óvodások mondanak verseket; Sára Sándor a magyar vidék nemes panorámáját villantja fel - ősök és utódok hagyományszabta tere mellett más filmekben is a jelen sokszínű Magyarországa és kultúrája kerül a célkeresztbe. Fliegauf Benedek hárompercese ismerős és ismeretlen arcokat pásztáz körbe; Enyedi Ildikó játékos etűdjében pedig kirakósjátékként váltják egymást a hősök. Az utolsó epizód a magyaros virtus műve: Ragályi Elemér archív remixét egy huszáros roham zárja, daliás lovasa az EU határsorompóján ugrat át elegáns rohammal...
