Jean-Jacques Annaud mindenféle kényes ügybe beleártotta már magát: önjelölt Prométheuszként tűzet hozott az ősemberek közé, azok pedig ezért elkezdték gyilkolni egymást (A tűz háborúja), ölni vagy élve hagyni - merengett A medvében, Umberto Eco nyomán különös halálesetek után nyomozott egy apátságban (A rózsa neve). Jane Marchot a filmrajongók nagy örömére megszabadította gönceitől (A szerető), megtisztította a Heinrich Harrernek öltöztetett Brad Pitt lelkét (Hét év Tibetben), mesterlövészeket ugrasztott egymásnak, méghozzá a második világháborús Sztálingrádban (Ellenség a kapuknál), majd egy tigris testvérpár történetén keresztül (Két testvér) ríkatta meg a közönséget.
Hét évvel az Ellenség a kapuknál bemutatása után Annaud ismét a frontra készül: a második világháborús helyszínt ezúttal a Távol-Kelet váltja fel. Három ex-tengerészgyalogos olyan információ birtokába jut a Kashmir című filmben, hogy az indiai szubkontinens északnyugati régiójában egy körözött terrorista bujkál. Mivel még nem is volt olyan régen a szolgálat és a katonák előtt ott lebeg a zöld hasúakban manifesztálódó jutalom képe, arra jutnak: irány kasmír terroristát fogni. Azzal azonban nem számolnak, hogy nemcsak az India és Pakisztán határán fekvő terület hordoz magában veszélyeket, hanem a kis csapat is széthúz majd.
A forgatókönyvet D. B. Weiss szállítja, aki jelenleg azzal van elfoglalva, hogy valami használható prequelt farigcsáljon a Legenda vagyok című zombis mozihoz. Weissnek egyébként akkor jutott eszébe a Kashmir című produkció ötlete, amikor az Egyesült Államok hadserege hajtóvadászatot indított az iraki háborús bűnösök után, és amikor Szaddám Huszein két fiát, Udájt és Kuszájt egy tűzpárbaj során eltették láb alól.
Az eredeti helyszínek bűvöletében élő direktor most sem adná alább, Kasmírban forgatna 2009 késő tavaszától, aminek a producerek annyira nem örülnek. Ők Argentínába, Mexikóba vagy India más, kevésbé veszélyes részeire szeretnék terelni a merész franciát.
