Hősünk, Tristan Thorn (Charlie Cox) el akarja nyerni a gyönyörűséges Victoria (Sienna Miller) szívét, ezért útra kel egy varázslatos, mitikus világba, mert megígérte választottjának, hogy elhozza neki a hullócsillagot, mely a bűvös birodalomban ért földet... Ám mielőtt folytatnánk, tisztáznunk kell valamit. Amikor egy hullócsillag földet ér, emberi formát ölt - és esetünkben Yvaine a neve (Claire Danes).
Útja során Tristan találkozik Lamiával, a gonosz boszorkánnyal (Michelle Pfeiffer), aki szintén a hullócsillagot keresi, hogy nővéreivel kivághassák a szívét, nem másért, mint hogy megegyék, és ezáltal visszanyerjék szépségüket és fiatalságukat. Lamia gonosz karmai elől menekülve Yvaine és Tristan a karizmatikus Shakespeare kapitány (Robert De Niro) fogságába esnek.
Az üldözéshez még más fura figurák is csatlakoznak, például az álnok szívű Septimus herceg (Mark Strong), vagy Ferdy, az orgazda (Ricky Gervais), és mindenkinek jó oka van a hullócsillag megkaparintására. Amint Tristan és Yvaine egyik kalandból a másikba csöppen, csillag és csillagász egyre közelebb kerül egymáshoz, mígnem... talán valami románc van a levegőben?
A Neil Gaiman és Charles Vess nagysikerű regénye alapján készült Csillagpor az a fajta ritka felnőttmese, mely éppen a megfelelő arányban keveri a humort, a kalandot, a romantikát, az izgalmat és a misztikumot ahhoz, hogy még a legkérgesebb szívű nézőket is könnyedén elvarázsolja.
A produkció rendezőjét, a Guy Ritchie mellett edződött (A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, Blöff - producer), majd 2004-ben első rendezésével, a Tortával jelentkezett Matthew Vaughnt (aki nem mellesleg Claudia Schiffer férje) többek közt arról faggatta az ugo.com és chud.com újságírója, hogy mit gondol a fantasy műfajáról, miként tudott a hazánkban október 11-én bemutatásra kerülő Csillagporban romantikát horrorral vegyíteni, és mi az igaz abból, hogy legközelebb egy Marvel hősről forgat?
-Mit gondol, mi teszi a fantasy filmet fantasyvé?
-Ez a kérdés számomra ugyanaz, mintha arról faggatna, hogy mitől jó egy film. Megfelelő forgatókönyv és kitűnő színészi játék. Hiszek abban, hogy minden egyes műfaj alapvetően ugyanazokra a szabályokra épül. A lényeg mindezek mellett, hogy a kliséket elkerüljük. A Csillagpor esetében is ezt tartottam szem előtt: nem kopírozni, és elkerülni azokat a sablonokat, építőelemeket, amikből úgy általában egy fanatsy film felépül. Kifogni egy jó történetet egyébként egyenlő a sikerrel.
-Akkor úgy kérdezem, mi fogta meg ebben a sztoriban?
-Rendkívül eredetinek tartottam a produkció alapjául szolgáló Neil Gaiman regényt. Azt éreztem, hogy a Csillagpor más, mint a többi mű. Egyszerűen faltam a könyvet, és miközben egyre türelmetlenebbül nyálaztam az oldalakat, folyton ott motoszkált bennem, hogy ez az egész mennyire emlékeztet engem két olyan filmre, amiket imádok. Tudom, hogy teljesen őrülten hangzik, de "benne láttam" a kötetben Rob Reiner A herceg menyasszonya című kalandfilmjét és Martin Brest Éjszakai rohanását. Azt gondoltam, hogy miért ne ragadhatnék ki elemeket ezekből a mozikból, és illeszthetném bele egy más környezetbe, ezzel valami egészen újat létrehozva. A Gyűrűk Ura után Hollywoodban divat lett fanatsy filmet készíteni, én pedig messze ívben el akartam kerülni ezt az ösvényt úgy, hogy maradok a zsánernél, de kitágítom azt a saját műfaji értelmezésem szerint.
-A Csillagporban a kaland és a romantika valamilyen egészen speciális módon találkozik egymással. Valahogy úgy, ahogy azt már Hollywoodban nagyon régen elfelejtették. Le kell ezt majd nyomni a közönség torkán, vagy vevők lesznek rá?
-Sajnos nincsenek kétségeim az előbbi felől. Szomorúan tapasztalom, hogy ma tényleg nem az ilyen típusú mesék a divatosak. Bátran ki merem jelenteni, hogy az instant fogyasztható dolgokra van igény. Legyen gyors, könnyen befogadható, amire pár percet szán az ember és már lehet is "repülni" a következőre. A Csillagport elég nehéz összefoglalni. Azt látom, hogy Hollywoodban ma sokkal többen hisznek abban, hogy egy jó promócióval minden eladható. A film tehát nem önmagában áll, nem feltétlenül a minőség a garancia a sikerre. Emlékszem, amikor befejeztem a Csillagpor szkriptjét, azt gondoltam magamban, hogyha producer lennék, kissé félve áldoznék pénz erre a projektre, de nem azért, mert nem hiszek a munkámban, hanem mert érzékelem, hogy más, mint amit az utóbbi időben megszokhattunk.
-Számtalan árnyalatban popmázik a filmje, ugyanúgy felhasznál rózsaszín romantikát, mint éjsötét borzongást. Hogyan sikerül mindezt egyensúlyban tartania? Már a forgatókönyvben megjelenik ez a bűvészkedés a különböző zsánerek eszköztárával?
-Természetesen már a szkriptből látszik, hogy mit akarok csinálni. A forgatás során a lehető legkevesebb változtatásra próbálok meg szorítkozni. Igazából a film tónusa az, amiről a legnehezebb beszélni, de a lényeg, hogy a fejemben mindent előre lepörgettem, és tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy miben meddig lehet elmenni. Olykor-olykor persze merészebb dolgokat is kipróbáltam, eltértem a papírtól abban a tudatban, hogy a vágószobában úgyis tudunk korrigálni.
-Milyen volt a munkakapcsolat Ön és a mű szerzője, Neil Gaiman között, és milyen mértékben határozták meg produkciója látványvilágát Charles Vess (Csillagpor illusztrátora) rajzai?
-Inspirációként nézegettem őket, de aztán végül elvetettem, hogy felhasználjam Vess festményeit. Véleményem szerint a nézők nem tudtak volna mit kezdeni ezzel a látványvilággal. Kissé ironikus ugyan, de a rajzoló illusztrációit akkor tanulmányoztam sűrűn, amikor a viktoriánus Angliában játszódó jeleneteket forgattunk. Ez egyébként a gyerekeknek legalább annyira idegen világ, mint Stormhold. Mind a kettő a maga módján különös hely. Ami Neilt illeti, nagyon segítőkész volt. Csak annyit mondott, hogy a lényeg, hogy jó mozit csináljak, és ha bármiben szükségem van rá, ő ott lesz a vonal túlsó végén. Ez így is történt.
-Nem érzi azt, hogy micsoda súly nehezedik a vállára egy ilyen nagyszabású, sok pénzt felemésztő, A-osztályos sztárokat felvonultató produkció estében, hiszen azért az előző filmje, a Torta egészen más kaliber volt?
-Fején találta a szöget, dehogynem érzem. Sokszor olvasom, hogy rendezők olyanokat nyilatkoznak, hogy márpedig őket nem érdekli, hogy anyagilag sikeres lesz-e a produkciójuk. Ilyenkor mindig azt gondolom, hogy micsoda hazugság ez. Persze, hogy érzem a nyomást, hiszen a Torta mindössze hét és fél millió dollárba került, míg a Csillagpor ennek a többszörösét igényelte (nagyjából 65 millió dollárból jött ki - szerk.). Ha itt megcsúszol egy kövön, nincs visszaút, nem tudsz megkapaszkodni, menthetetlenül a mélybe zuhansz. Ez az, amiért egy ilyen volumenű alkotás nagyon kockázatos és félelmetes. Ha nem működik, sosem látod viszont a pénzed.
-Mi a véleménye a CG technika alkalmazásáról? A Csillagporban jól kivehető, hogy sokszor kifejezetten próbálta elkerülni a számítógépes trükkök alkalmazását.
-A CG-t csak olyan mértékben alkalmazom, amennyit mindenképpen megkövetel a történet, és ha az adott jelenetet más eszközökkel képtelenség létrehozni. Repkedő kalózhajót nem tudtam varázsolni másképp. Ha Bond-filmeket néz, azok éppen amiatt hatnak, mert szinte érzi az ember a 007-es ügynököt megformáló színész - vagy kaszkadőr - kék-zöld foltjait, amit egy-egy merészebb akció során szerzett. És működik a dolog mindenféle trükkfelvétel nélkül. Sőt, éppen ez benne a szenzációs. Azt hiszen, hogy a filmkészítés új iránya pont az - és most lehet, hogy meglepődik majd azon, amit mondok -, hogy egyre kevesebbszer vesszük igénybe a számítógép segítségét. A Transzformersz lenyűgözött, hisz hibátlan volt?de mégiscsak CG, ami nem hoz izgalomba.
-Mennyi abból az igazság, hogy a következő mozijában egy Marvel-klasszikust éleszt fel? Tényleg vászonra viszi a Thort?
-Igen, szó van róla, hogy én ülök majd a rendezői székben. Ez egyike azon kevés információnak, melyben a tollforgatók nem tévednek. Az újságokban ezt a következőképpen olvashatjuk: "tárgyalások zajlanak ez ügyben". Csak azt tudom üzenni a sajtónak, hogy "szép munka, fiúk". Én inkább úgy fejezném ki magam, hogy "beszélgetünk a dologról". De úgyis a Marvel szava dönt, akikkel egyébként nagyon jóban vagyok. Kifejezetten kedvelem a főnöküket, Kevin Feiget. Igazán tisztességes fickó. Élveztem vele a munkát (Vaughn rövid ideig együtt dolgozott Feigevel az X-Men 3. részén, de két hónappal a forgatás tervezett megkezdése előtt személyes okokra hivatkozva faképnél hagyta a stábot - szerk.). Ha megkapom a Thort, még el szeretném kezdeni januárban, nehogy a színészek nyárra tervezett sztrájkja betegyen a produkciónak.
-Valóban lát esélyt arra, hogy a Thor leforoghat a sztárjk előtt?
-A szóban forgó produkciót igazán grandiózus mozinak tervezzük. Sokkal nagyobb szabásúnak, mint a Csillagport. Minden tekintetben - értve például ez alatt a látványt, a logisztikát - nagy falatnak ígérkezik. De felvérteződve a Csillagpor tapasztalataival, nem lehet gond. Ráadásul egyre ambiciózusabb leszek abban a tekintetben, hogy nehezebbnél nehezebb produkciókat szeretnék bevállalni. Most már tudom, hogy kell velük bánni. Ez a tudás még hiányzott az X-Men-es "időkben". Akkor rettegtem attól, hogy nem leszek képes betartani a szoros menetrendet. Kiléptem hát. Ma már ez másképp lenne.
