 |
| Vad Fruttik |
- Mikor merült fel először, hogy mégsem ezzel a névvel kéne nyomulni?
- Mostanában készítitek a negyedik klipeteket, az Úgy fáj című dalotokhoz, méghozzá úgy, hogy a rajongók is ötletelhetnek a honlapotokon.
- Kik a kedvenceid?
Vad Fruttik - Tele a padlás
Egyéb
- A nevünk alapján mindenki másra asszociál. Kérdezték már tőlem azt is, hogy "Ugye csak lányok vannak a zenekarban?", vagy, hogy melegek vagyunk-e. Nem is gondol senki arra, hogy viccből választottunk ilyen hülye zenekarnevet. 16 évesek voltunk, egy garázsban zenélgettünk Várpalotán, ott találtuk ki a Fruttikat. Azóta már sokszor meg akartuk változtatni a zenekar nevét, de megszoktuk, hozzánk nőtt. Gondolkodtam azon, hogy legyünk-e Café Moszkva, vagy valami ilyesmi trendi cucc, de végül rájöttem, hogy nem érdekel az egész, mi vagyunk a Vad Fruttik és kész.
- Amikor 2000 környékén megnyertünk egy tehetségkutatót, és először kaptunk volna lemezszerződést, akkor mondta a kiadó, hogy legyen valami más nevünk, mert "fiúk, ez a Fruttik olyan csajos", aztán végül ki sem adták a lemezt. Mi csak hobbizenéltünk, nem voltunk komoly zenekar!
- Mikor jött a fordulópont?
- Józsa Zoli, a dobosunk ki akart lépni a zenekarból, mert elkenődött, hogy annyi pénzt, időt fektettünk a zenekarba, és az egésznek nem volt semmi eredménye.
- Ezek szerint azért futtattad be a zenekart, hogy megtartsd Zolit?
- Pontosan így volt! Először is csináltunk magunkról egy csomó fotót, mert nem voltak rólunk képek sem! Aztán még a régi Petőfi Rádiónál megnyertünk egy pályázatot, és fel tudtunk venni három számot. A Szerelmes dalt odaadtam Cyborg Templarnak, ő meg Nestának (magyar rádiós DJ-k, az utóbbi a Vad Fruttik lemezét megjelentető Mama Records vezetője - a szerk.), és elkezdték játszani a számunkat a RadioCafén. El sem hittük! A mi zenénket! Amúgy Várpalotán nagyon rossz fogadtatása volt a zenekarnak. 2000-ben az Alagsor nevű kocsmában elektronikus zenét kevertünk élő zenével, amikor még a Born To Be Wild üvöltött az egész városban. Nem jött be senkinek. Ezek után nagyon csodálkoztunk azon, hogy a RadioCafénak megtetszett a dalunk.
- Nem biztattak korábban?
- Annyi tehetségkutatót nyertünk, hogy tele volt a padlás, de nem mentünk vele semmire. Nem ajánlom senkinek. Elmegy egy zenekar, eleve rákölt egy csomót a benzinre meg a kajára, aztán kap egy lehetőséget, hogy elmehet mondjuk Nyíregyházára felvenni egy háromszámos demót, miközben ugyanennyi pénzből megszervezhette volna ezt 30 kilométerre a saját városától is.
- A Vad Fruttikkal hetente átlagosan két koncertet tartotok, szerte az országban. Vidéken vagy Budapesten volt nehezebb megismertetni a zenekart a közönséggel?
- Nem hiszem, hogy vidéken zárkózottabbak az emberek, de Pesten sosem volt nézőparám, mert gondoltam, kétmillióból csak lesznek már néhányan a koncerten. Az A38-on legutóbb teltház volt, hétszáz emberrel, pedig a Sziget óta nem is léptünk fel itt. Azon sokkal jobban izgultam, hogy mennyien lesznek például Miskolcon. Csinálj sok embert Dunaújvárosban vagy Egerben! Na, az már nem egyszerű. Sokat segített egyébként, hogy a Petőfi Rádió is elkezdte játszani a dalainkat, mivel országos sugárzású.
- Jött vagy száz levél, de még várunk a tuti ötletre. Olyasmire gondoltam, hogy jöjjön egy imádkozósáska, tépje le a fejemet, és gitározzak fej nélkül. Egyébként a Sárga Zsiguli kivételével nem nevezném igazi klipeknek a klipjeinket, inkább csak mozgóképeknek. Az elsőt, a Nekem senkim sincsent egy tévéinterjú miatt csináltuk. Ültem a szobámban, gondolkodtam, aztán felvettem magam néhányszor, ahogy eléneklem a dalt. Összevágtuk az egyik haverommal, beletettük azokat a karikákat és feltettük a cuccot a YouTube-ra. Aztán meg jöttek a nagy megfejtők, hogy "milyen jó a klip!" Na, ezen mindig jókat mulatok!
- Amúgy érzékenyen reagálsz a kritikára?
- Igen, nagyon. Mindet el szoktam olvasni. Könnyű befolyásolni ilyesmivel, érzékeny vagyok rá, meg érdekel is.
- Előfordul, hogy megfogadod a kritikákat?
- Persze. Sokszor. Nekem mindegy, hogy jó vagy rossz véleményt kapunk, odafigyelek rá. Az olyan kritikán, amit jogosnak érzek, sosem idegesítem fel magam. Ha azt mondják, hogy ne torzítsak nejlon húros gitárt, mert az nem a legszerencsésebb, vagy hogy egy szövegem nem sikerült annyira jól, mert egy másik zenekar hasonló témában sokkal jobbat hozott össze, akkor azt elismerem, viszont nem szeretem, ha olyasmit vágnak a fejemhez, aminek nincs semmi alapja, ha nincs megindokolva, vagy csak pocskondiáznak. A barátaim véleményét gyakran ki szoktam kérni. A dalszövegeimen például nagyon sokat agyalok.
- Hogyan készülnek a Vad Fruttik szövegei?
- A barátnőmtől kaptam egy füzetet, ebbe szoktam irogatni az ötleteimet, ha bárhol, bármi eszembe jut. Aztán ráillesztem a dallamra, ha az már megvan. Nagyon fontosak a rímek, rímképletek, áthajlások. Sokat olvasok szépirodalmat, főleg világirodalmat. Lehetőleg minden nap. Minden könyvből rengeteget lehet tanulni.
- Boris Vian, Dosztojevszkij, Bulgakov, Vonnegut, Hesse, de vannak pop-artos kultkönyveim, német, angol irodalom, és persze ott vannak a polcon a magyarok is. Verseket is szívesen olvasok, de azokkal csínján bánok, mert könnyű véletlenül rímet lopni (nevet). Nálam a könyv az input, a zene meg az output.
- Már dolgoztok a második albumotokon. Mikor jelentetitek meg?
- Nyár végére tervezzük a dolgot. Az új lemez hangzásában teljesen elüt az előzőtől, mivel sokkal több élő hangszert használunk. Végre a dobokat is élőben tudjuk rögzíteni. Ez persze nem jelenti azt, hogy elhanyagolnánk az elektronikát, de már abban a szerencsés helyzetbe vagyunk, hogy nem kell sampling mintákat használnunk, ha minőségi hangzást szeretnénk. Pörgősebb lemez lesz ez, mint az első, csupa koncertszámmal és megaslágerekkel (nevet).
