Persona non grata

Annyi rejtélyes haláleset közül miért pont Pier Paolo Pasolini halála érdekelt?

Vannak gyilkosságok melyekben a megoldatlanság, maga a rejtély az, ami érdekes, és ez teszi kíváncsivá az embert.
Pasolini esetében számomra ennél jóval többről van szó.
Vajon megoldhatatlan vagy nem megoldott esetről beszélhetünk? Számtalan elmélet, szélsőséges vélemény és ilyen vagy olyan irányban elfogult kijelentés, tanulmány, cikk, film stb. látott napvilágot. Ezek mindegyike rengeteg bizonyítékot, tényt véve alapul hirdeti a maga igazságát. Pusztán ezek tanulmányozása már felveti a kérdést: Hogyan juthatott ennyi ember ennyi adathoz, és ha ilyen nyilvánvaló dolgokat fedeztek fel, tudtak, birtokoltak, akkor hogyan lehetséges ezt a gyilkosságot nem megoldani? Azt gondolom, hogy itt ez az egyik legfontosabb kérdés. Vajon lehetséges-e egy összeszabdalt kép lényeges darabkáit - ha összekeveredve is -, de kitenni egyetlen felületre, majd nem meglátni, nem felismerni a képet? Nem kinyomozni, hanem homályba burkolni s végül rejtéllyé manipulálni, és akként fenntartani a Pasolini-gyilkosságot?

A másik dolog, ami miatt foglalkoztatott a dolog, az maga Pasolini személyisége és életműve. Nem véletlenül van egy háromszög a meghívón!
Pasolini élete és művészete egyetlen koherens egység. Kezdetben két végpont között hányódva próbálta megfejteni, megérteni, majd megmutatni és megértetni a világ - és benne az ember - működését. E két pontot a szeplőtlen és a bűnös, a szakrális és a profán, a szenvedés és a megváltás fogalmakkal írhatnánk le. Miközben hihetetlen intenzitással ontotta e tárgyban született műveit (versek, regények, publicisztikák, filmek, színdarabok, festmények), egyre inkább érezte, hogy az általa felvázolt és analizált rendszer végtelen számú kérdést generál, de választ nem ad.
A megoldást szinte csak élete utolsó pillanataiban ismerte fel. (Ekkor született a máig félreértett, és csak legendás nézőtéri rosszullétek emlékeivel emlegetett Salo, avagy Sodoma 120 napja és a Boldogtalan fiatalok című megrendítő publikációja, melyből részleteket hallhatunk a hangjátékban.)
Tehát rendszere két végpontját kiegészítette egy harmadikkal és az így kapott háromszög lett az a zárt és stabil egység, melyet mindvégig keresett. Az áldozat lett rendszerének harmadik pontja és minden kérdés válasza. Minden lényegi történés lezáró és elindító aktusa - maga az áldozat megvalósulása, ami nélkül nincs kezdet és nincs vég.
Élete az általa megtalált harmadik elemmel zárult be: maga is áldozattá vált.

Ezt a "megoldási rendszert", a Pasolini-féle áldozat jelentését és működését fordították le mások szerintem primer módon, és tették a gyilkosság magyarázatává. Ennél azért többről van szó. Ez a szimbólum végtelenül igaz, Pasolini részéről mélységesen átgondolt, megértett és használt élet-magyarázat, esztétikai kategória, morális valóság.

A dokumentum-hangjáték kísérletet tesz a fentebbi háromszög méltó ábrázolására is, egy olyan processzus ábrázolására, ami nem más, mint Pasolini saját rendszerének könyörtelen működése, azaz az áldozati rítusok elkerülhetetlen, kegyetlen, véres valósága.

Három meghatározó véleményre emlékszem a halálával kapcsolatban: ő maga választotta meg a meghalás módját vallási, antropológiai műveltségének segítségével, vagy hogy baloldali érzelműként jobboldali összeesküvés áldozata lett, vagy hogy homoszexuális barátja, barátai ölték meg hirtelen felindulásból? Te melyik elméletnek hiszel Pasolini halálával kapcsolatban? Ez hogyan jelenik meg az általad rendezett hangjátékban?

Félretettem minden külső nézőpontot, prekoncepciót és következtetést, annak érdekében, hogy maga a hallgató alakíthassa ki a saját véleményét. Igyekeztem lényegi változtatások nélkül közreadni a korabeli és a legfrissebb információkat. A szövegkönyvet a bírósági peranyagból, a rendőrség és a csendőrség dokumentumaiból, Giuseppe Pelosi vallomásaiból, az Européo lap által vezetett ellennyomozás adataiból, Pasolini verseiből, prózai szövegeiből és publikációiból írtam.

Bízom benne, hogy az eddig hazánkban ismeretlennek számító adatok mindenki számára meglepően beszédesek lesznek. Igazságot semmiképpen sem szeretnék tenni, főleg nem hirdetni. Azt is remélem, hogy pontosan ezért tud majd többet mondani Pasoliniről ez a hangjáték. Mivel csak igen kicsi része fikciós, ezért a dokumentarizmus pártatlanságát is szem előtt kellett tartani.

Pasolini rendez

Segítőkészek voltak az olaszok?

Nagyon fontos, hogy melyik kapun kopogtat az ember. Persze ebben az a szép, hogy előre nem tudhatod, nincs krétával megjelölve, hogy ez a jó kapu, az meg örökre zárva. Volt amelyik hivatalos volta és az ott lévő személyes ismeretség miatt könnyű és gyors eredménnyel kecsegtetett. Aztán egy éves hiába való próbálkozás, várakozás lett belőle. Többször kerültem olyan helyzetbe, hogy nincs mese, fel kell adjam. "Ezek zárolt dokumentumok" - egyre csak ez volt a válasz. Az idő meg vészesen fogyott. Pasolinit 1975. november elsején éjszaka ölték meg. Szerettem volna, ha harminc év múlva Halottak Napján hangzik el az emlékének ajánlott hangjáték. Sajnos kifutottunk az időből, mert nem sikerült időre megszereznem a dokumentumokat.
Aztán váratlanul beindultak a dolgok. Kapcsolatba kerültem Angela Moltenivel, akinek nagyon sokat köszönhetek. Így sikerült archív hanganyagokat felkutatni. Hallható lesz például a Radio24 megdöbbentő helyszíni riportja a véráztatta ostiai helyszínről, a Telegiornale - a magyar Híradó olasz megfelelője - bejelentése Pasolini haláláról és Pelosi elfogásáról, a RAI egyik utolsó interjúja Pasolinivel, és egy felbecsülhetetlen értékű és szépségű rádiós felvétel - mai szakmai zsargonnal élve: "feature" -, amiben Pasolini maga olvassa fel Medtitazione orale című írását, amelyhez Ennio Morricone írt zenét.

Itthon is találtál segítőkre?

Igen, többen mellém álltak. Segítséget kaptam a Duna tv-től, a Rádiótól, a Ferencvárosi Művelődési Központtól. Köszönöm Pintér Judit, Csantavéri Júlia, Szkárosi Endre, Szemán Béla, Zubornyák Zoltán hathatós segítségét. Tölösi Kriszta mindvégig tartotta bennem a lelket és rendkívüli energiákat fektetett a szakszövegek fordításába.
Az Olasz Kultúrintézet részéről Giovanni Cataluccio igen barátságos közreműködésével jöhetett létre a premier. Csodaszép szakasza volt ez az életemnek, hiszen a teljes reménytelenségből sikerült megvalósítani valamit az emberek jóakarata révén.

Pasolini kamerával

Mennyire aktuális az, amit Pasolini képvisel? Mennyire maradtak elevenek a kérdésfelvetései?

Ha elfogult misztikus lennék azt mondanám, dermesztő ahogy napról-napra válik valósággá mindaz amitől elkeseredve óvta, féltette az embereket, a kultúrát. Haragos, bátor és mérhetetlenül felelősségteljes publicisztikái szinte próféciákként köszönnek vissza.
De maradjunk a józanság talaján. Utolsó regénye a Petrolio (kőolaj) előrevetítette a nyugati piacgazdaság által diktált háborúkat az olajmezőkért. A csak testekké lealacsonyított embereken elkövetett aljasságok, kegyetlenkedések mindennapi valósággá váltak. A Saloban látható jelenetek elképesztő módon ismerhetők fel a Tuszi-Hutu háború hullahegyeiben, az iraki fogolykínzások testtartásaiban, a muzulmán lefejezések véres iszonyataiban.
Én csak azt mondhatom, ha valaki nyitott szemmel jár és felelősséget érez e bolygón történő eseményekért, ha nem tud közömbös lenni a mérhetetlen szenvedések láttán, ha tudja vagy tudta szeretni, csodálatosnak látni valaha az életet, akkor Pasolini életműve megkérdőjelezhetetlenül hiteles és megkerülhetetlenül fontos. Túl kevés volna azt mondani, hogy időszerű.

Pier Paolo Pasolini (1922-1975)

Pár éve láttam egy spanyol dokumentumfilmet Pasoliniről, ahol a filmescsapat Pasolini nyomában járt, de vagy csak emlékfoszlányokat talált életének fontos helyszínein, vagy nagyotmondó filmeseket egy filmfesztiválon, és mintha mindenki csak a haláláról tudott volna beszélni.

Szerintem Xavier Juncosa Utazás Itáliában c. filmjét láthattad. Aki keres az talál - tartja a mondás. Persze nem mindegy, hogy mit keres az ember. Szóval ez ügyben csak összekacsintani tudok veled. Nekünk például sikerült megszólaltatni Gaál István filmrendezőt, aki Pasolinit és producerét kísérte magyarországi látogatása során. Igen, Pasolini járt Magyarországon! Fantasztikus egybeesés, hogy pont akkor készült el Gaál István Sodrásban c. kultikus filmje, és hogy Pasolini ezt megnézhette. Jancsó Miklós pénteken este még együtt vacsorázott Pasolinivel. A gyilkosság másnap, szombaton éjszaka történt. Miki bácsi is érdekfeszítő momentumokat elevenít fel róla és az akkori római művészvilág életéről. De említhetném Laura Betti dokumentumfilmjét vagy Jean-André Fieschi Beszélgetések Pasolinivel munkáját, melyek komoly, szép és méltó anyagok.
Nekem nagyon fontos Pasolini életművéről a jelen valóságában beszélni és gondolkodni.
Mégsem gondolom ellentmondásnak, hogy ez a dokumentum-hangjáték a haláláról szól. A halála elképesztő brutalitásról tanúskodik. A halál, a megszűnés a Lét természetes eleme. Nem ezzel van a baj, hanem azzal, amikor egy szellemi nagyságot, egy összemberi értékeket képviselő, mélységesen együttérző embert koncolnak fel a többiek. Ez kell, hogy szemetszúrjon, hogy elgondolkoztasson, vajon mit is tett, mit is mondott ez az ember, amiért ilyen látványosan elborzasztó módon kellett elpusztulnia, és pusztulásában is magára hagyni, feltűnő módon nem megoldani ezt a bűntényt. Ha már eddig eljutunk, akkor már elértük a legfontosabbat. Pasolini felé fordultunk. A többi csak rajtunk múlik. A filmjei ma már elérhetőek. Regényei, költeményei, publicisztikái, drámái mind-mind fordításra várnak. Hátha valaki...

1975. november 2.

Mi maradt ki a dokumentum-hangjátékból? Egy kutatómunka folyamán munkánál mindig több alapanyag gyűlik össze, mint amennyit befér az időkeretekbe.

Eredetileg ötven percnyi műsoridőt kaptam, ami már önmagában komoly lehetőség. Bár volt, aki azt mondta, hogy minek ez, miért van rá szükség, miért időszerű? Megjegyzem pont a kérdés feltevés idején tartották a nagyszabású olasz-spanyol Pasolini rendezvénysorozatot. Rómában és Barcelonában egy egész héten át kiállítások, vetítések, felolvasások, színházi, tánc és zenei események zajlottak. Egyébként ez már teljesen XXI. századi multimédiás eszközök segítségével történt. Olasz és spanyol Pasolini-weboldalak készültek a legnagyobb összehangoltságban, egymásra linkelve az egyes események más országbeli történéseit, helyszíneit. Pasolini festményeit például Barcelonában lehetett megnézni, vagy a spanyol honlapon. Budapesten ezzel egyidőben szintén egyhetes, és ugyanilyen színvonalas - a multimédiát is beleértve - megemlékezés zajlott az FMK szervezésében. Visszatérve a kérdésedre, mire elkészültem a szövegkönyvvel, éreztük, hogy ez bizony jóval több, mint ötven perc. Borenich Péter dramaturggal nekiláttunk szigorúan meghúzni és tömöríteni a szöveget. Így maradt ki például Pasolini barátjának Alberto Moraviának a beszéde, amit a temetésen mondott. Ki kellett hagynunk egy hipnotikus hatású, gyönyörű, negyedórás hangfelvételt, melyen Pasolini mondja el a Poesia forma di Rosa c. versét (Rózsa formájú költemény).
Kimaradtak a gyilkosságban résztvevő Pelosi tanúvallomásakor, a római rendőrfőnök és az ostiai csendőrség ezredese által tett megjegyzések. Nagyon fontos tárgyi bizonyíték volt Pelosi állítólagos gyűrűje. Azért állítólagos, mert teljesen más felirat volt bele vésve, teljesen más címerállatok voltak rajta, mint amiket Pelosi állított. Ennek a bizonyítását is ki kellett hagynunk.
A leghosszabb részt, az elsőfokú bírósági ítéletet kellett a legnagyobb mértékben tömöríteni. Ez egy kínosan precíz és a legapróbb részletekbe menő bizonyítási processzus szövege. Számomra pontosan ennek a nyelvezete, logikája, adattartalma és végkövetkeztetése a végtelenül izgalmas.

A temetés

Mondanál egy példát?

Az egyik fejezet hosszasan elemzi azt a parányi vérnyomot, amit Pasolini autójának tetején, az utas oldalon, az ajtó fölött találtak. Nem Pasolini véréről van szó. Levezetik, hogy mi az összefüggés a vérnyom helye, annak odakerülése és az autó 1 méter 48 centis magassága között.
Sokat törtük a fejünket, hogy mi az, ami feltételezhetően unalmas lehet a hallgatónak, és bármennyire is lenyűgöző dokumentum adat vagy logikai okfejtés, mégis ki kell hagynunk.
Pasolini brutálisan felszabdalt teste egy rettenetes kép, a halál esztétikájának egy ikonja. Ennek megtapasztalásához, és hogy érzések, érzelmek támadjanak bennünk szerintem legjobb lenne, ha végighallgathatnánk a részletes orvos szakértői véleményt, annak minden apró részletét, úgy ahogy írva van, szó szerint. Mintha egy lassú kameramozgással pásztáznánk végig egy festményen.
Sajnos erről is le kellett mondanunk. A műsorpercek, a hallgató tűréshatára, a rádiózási szokások ezt nem engedik meg.
Hát így lett két részes (46:20 és 41:00 perces) a hangjáték, amire mégiscsak megkaptuk a műsoridőt.

A gyilkosság helyszíne ma

Ha már valaki eddig elolvasta a beszélgetést, igazán megérdemelné, hogy egy magyarul még meg nem jelent, a hangjátékból kimaradt kuriózummal megismertessük. Kapunk egy ilyen szöveget?

Természetesen. Az alábbi szöveg részlet Martirano Roncone Öten voltak c. írásából, amely a Corriere Della Serában, 2005. május 8-án jelent meg.

Sergio Citti, Pier Paolo Pasolini legjobb barátainak egyike, talán a legtehetségesebb partnere. Kerekes székhez kötött, köhög és a szívén tartja a kezét. Hogy kérdezhessünk tőle, fel kell írnunk egy papírra, mert süket.
Sergio Citti elmondja a maga igazságát arról, ami azon az éjjelen történ, amikor a költőt megölték. Nem véletlenül beszél néhány órával a RAI 3 bűnügyi adásának közvetítését követően azon a szombat délutánon. Az adásban Giuseppe Pelosi az úgynevezett Pino, a béka, a tizenhét évesen néhány órával a gyilkosságot követően letartóztatott fiú beszélt.

"Öten voltak, így Pasolini sorsa meg volt pecsételve. Most, hogy Pelosi beszélt én is megtehetem. Öten voltak, és ismerem a vezért. Azon az estén azzal kellett találkoznia, aki ellopta a Salo tekercseit."

"Egy illető, akit Sergio P-nek hívtak, és aki prostitúcióval foglalkozik, azt mondta nekem, hogy nála vannak a filmtekercsek. De a zsarolás csak ürügy volt. Azok azért verték, hogy megöljék."

"Azon az éjszakán Pelosi négy másik személlyel volt együtt, és ezek azért voltak együtt, hogy megöljék Pier Paolót. Pier Paolo kényelmetlen ember volt. Kényelmetlen dolgokat írt a Corriera Della Serában is. Nem, ez nem összevitatkozás volt, hanem halálos ítélet. Valaki elhatározta, hogy meg kell halnia."

Sergio Citti hetvenkét éves. Az őt gyötrő betegség és a lábai bénasága ellenére meglepő erővel és világosan felkiált.

"Konfrontálódni akarok Pelosival! Szembesítést akarok! Én és ő, a bíróság és a kamerák előtt. Pelosi megmakacsolta magát, és nem mond el mindent."

"Érzem, hogy a testem nagyon fáradt. Azt hiszem el kell mondanom az igazságot vagy legalább is az igazság legfőbb részeit, amit úgy hiszem ismerek barátom, Pier Paolo haláláról."

Sergio Citti egy kertes ház konyhájában beszél nekünk. Testvére Franco, a színész, indignáltan üti az öklét.

"Számára akkoriban olyan voltam, mint a fia. Ezt tudta a környezetünk és tudta egy bizonyos Sergio P. is, aki prostitúciós üzleteket bonyolított. Korombeli volt, körülbelül negyven éves. Egy nap megállt velem szemben, kiszállt a Mercedeséből és nekem szegezte: - Nálunk van a Salo avagy Szodoma 120 napja című film eredeti szalagja. Mondd meg a barátodnak, hogy ha vissza akarja kapni, le kell gombolnia kétmilliárd lírát. - Tudtam, hogy a tekercseket ellopták a Cinecittából. Így elmentem a film produceréhez Alberto Grimaldihoz. De ő azt válaszolta, hogy ötvenmilliónál többet nem tud erre kifizetni."

Citti emlékszik, hogy néhányszor még találkozott a zsarolóval.

"Egyszer elvitt engem motoron egy bár elé, amit később felismertem a gyilkossággal összefüggésben mutatott tévés képeken. A Pelosi által látogatott bár volt."

"A Salo tekercseivel történő zsarolás csak ürügy volt. Azért ütötték, hogy megöljék. Profik voltak. Mindig arra gondolok, hogy azok négyen rendőrök vagy titkos ügynökök lehettek. Pier Paolo kényelmetlen volt. Megtámadta a kereszténydemokráciát."

Sergio Citti már nem mondhatott el többet, mert az interjú után nem sokkal meghalt.