A leginkább nyilván ezzel a mondattal lehet felkelteni az érdeklődést a film iránt, a Juno azonban tényleg igen jó. Újabb bizonyíték arra: van, hogy a legbanálisabb történetek működnek a legjobban a vásznon. Juno, a 16 éves nagyszájú középiskolás - miután legjobb barátjával kíváncsiságból kirándulást tesz a testiség addig ismeretlen világába - váratlanul teherbe esik. Rövid hezitálás után úgy dönt, abortusz helyett nevelőszülőket keres nem kívánt gyermekének... És ezzel közel sincs vége a váratlan fordulatok sorának, hiszen Juno hamarosan megismerkedik a leendő nevelőanyucival és -apucival (akik közül főleg apucihoz sikerül közel kerülnie), terhessége miatt pedig több hozzátartozójával is megváltozik a kapcsolata (elsősorban a gyermek kicsit fatökű apjával).
A Junóban a valóban díjat érdemlő forgatókönyvön kívül a legnagyobb találat a jól megírt címbeli figura, akit Ellen Page formál hús-vér problémás szomszédlánnyá a Közép-Nyugatról. A Cukorfalat ifjú színésznője már 21 éves is megvan, mégis hitelesen hozza a fejletlen középiskolást - mellette mindenki más, még Jennifer Garner is csak mellékszereplő lehet...
A Juno kedves és szeretnivaló film - pont olyan, amilyet egy érzékeny és érzelmes egykori sztriptíztáncosnő ír, mielőtt egymillió dolláros kölcsöncipőjében végiglibeg a vörös szőnyegen, hogy átvegye jól megérdemelt Oscar-díját.
