Lucky Luke - Irány a Vadnyugat!

Bizony, Lucky Luke még mindig gyorsabban húzza elő fegyverét, mint a saját árnyéka, és még mindig a lépcsőzetes magasságú Dalton fivéreket alázza le rendre, akik továbbra is olyan hülyék, hogy már sajnáljuk őket. Hiszen van valami szánalomra méltó abban, ahogy a négy pancser midig próbálkozik, és minden egyes alkalommal megszívja, mert ellenfelük hibátlan, tökéletes, fedhetetlen és makulátlan - ami egy idő után picit unalmas tud lenni.

A sokadik - ezúttal ismét animációs - Lucky Luke-filmben is így van ez, azzal a különbséggel, hogy (anti)hőseink még egy rakás bevándorlót is kapnak a nyakukba. A szó szerint színes társaságnak ugyanis egy karvalytőkés - aki elég sajátságosan emlékeztet a '30-as évek antiszemita röplapjainak karikatúráira - jutányos áron jelentős földterületet adott el Kaliforniában, de ha 80 napon belül nem jegyzik be a tulajdonjogukat a helyszínen, akkor úszik a pénz és a föld is. Elindul hát a szekérkaraván a napfényes narancsvidék felé, és mivel Lucky Luke a vezetőjük, csak a fejlődésben legelmaradottabb óvodások kételkedhetnek abban, hogy elérik céljukat - noha a gaz tőkés mindent megtesz, hogy ez ne így legyen, és ugye ott vannak a Daltonok is. Mindez furcsa anakronizmusként hat a tartalmilag és technikailag is ezerszer modernebb mesék mellett, de kell néha egy kis múltidézés...