A róka és a gyerek

A Mikrokozmosz, a Vándormadarak és a Pingvinek vándorlása óta tudjuk, hogy a franciák igen jó természetfilmeket tudnak készíteni. Ez a legfrissebb darab azonban - amely egyébként az Oscar-díjas Pingvinek vándorlása rendezőjének új műve - amellett, hogy természetfilm, egyszerre családi film és mese is. Mese egy vörös hajú (!), 10 év körüli kislányról, aki egy nap az erdőben járva meglát egy rókát. Az megbabonázza őt, és onnan kezdve, ahogy telnek-múlnak az évszakok, neki nincs is más vágya, mint közel kerülni az állathoz. 

A róka és a gyerekben nagyon kevés az emberi szereplő, hiszen az igazi főszereplő itt a kislány és a róka mellett a gyönyörű francia táj, az erdő és különböző állatai, azaz a természet maga. Nagyon szép, ahogy a kislány - aki egyébként nevet sem kap - több jelenetben is mintha lassanként a természet részévé válna (ez főleg ruházatában és hajszínében jelenik meg hangsúlyosan). 

Az addigi bölcselkedések (pl. a türelem rózsát, pontosabban rókát terem) után azonban a főhősnő és vele együtt az alkotók kicsit meghökkentő következtetést vonnak le rókameséjük végén, ami az addigi lassú tempó után a több váratlan (és meglehetősen hiteltelen) fordulattal együtt egyébként is kicsit összecsapottnak tűnik. S mivel a filmben az idilli kezdet és középrész után kifejezetten ijesztő és véres jelenetek is vannak, a legkisebbeket inkább kíméljük meg tőle! 

A KULTÚRA.HU KRITIKÁJA A FILMRŐL: Gyerekszemmel