Közel negyven (!) éve, 1971 óta létezik Magyarországon egy kis filmfesztivál, mely a maga nemében egyedülálló. Nemcsak csökönyös életben maradása és kora miatt, hanem tematikus jellege és növekvő nemzetközi jelentősége miatt is. Ha létezik 'színház a színházban', akkor talán -kicsit tágabban- beszélhetünk a 'művészet a művészetben' - ről is. Szolnokon ugyanis a filmek a művészetről szólnak. Két módon: vagy témájukká választják a képzőművészetet, vagy megvalósulásukban viselnek magukon képzőművészeti jegyeket, vagyis felhasználják a műfaj valamelyik technikáját (például az animációban a kollázst vagy a szénrajzot.) Kárpáti György filmkritikus, zsűritag elmondása szerint a tizenhat országból érkezett közel másfélszáz nevezésből kiválasztott 58 versenyfilm, erős anyag, de ez a tény nem könnyítette meg döntésüket. Éppen ellenkezőleg, bár a tematikának minden alkotás megfelelt, komoly nehézséget okozott a zsűrinek a sokféle filmes műfajban készült alkotás összehasonlítása. A nagydíj mellett további hét elismerést osztottak ki, a belga Karine de Villers, a szerb Vladimir Perovic mellett a hazai alkotók is babérokat szerezhettek Gyulai Líviusz, Ulrich Gábor, Kálmán János, Orgoványi Gábor személyében.
A meghitt, baráti közegben, de szép számú érdeklődő előtt zajló öt napos nemzetközi mozi-ünnep méltó helyet talált a nemrégiben impozánsan felújított szolnoki TISZApART moziban. Az épület kellemes tereiben sok kísérőrendezvény is megfért egymás mellett: két Munkácsy-díjas grafikusművész, Sulyok Gabriella és Ágotha Margit kiállítása; (ez utóbbi a mozi galériájában), de a vetítések mellett helyet kapott például a 115 éve született világhírűvé vált magyar filmrendezőről, Korda Sándorról szóló szimpózium. A beszélgetés moderátora Kolozsi László volt; vele együtt Kárpáti György és Muszatics Péter idézték meg a rendező alakját. Muszatics Péter szerint az 1933-ban, a VIII. Henrikkel, Angliában áttörő sikert elérő Korda Sándort és filmkészítő testvéreit, Vincét és Zoltánt még mindig nem kezeli helyén a szakma és a köztudat - más korábbi alkotókhoz hasonlóan-, ezért érzi feladatának és küldetésének a recepciótörténeti munkálatokban való aktív részvételét. Külföldön talán nagyobb elismerés övezi a világhírű filmesek alakját.(Michael Korda, Vince Korda fia emlékezik meg híres felmenőiről A szerencse fiai című könyvében.)
