chaplin
Charlie Chaplin
Fotó: didyouseethatone.com

A burleszk (a kifejezés az olasz tréfa, móka szóból származik ? a szerk.) a film egyik első önálló, nagy hatású műfaja. Már Lumi?re-ék rövid filmjei között is találunk több burleszk darabot: ilyen például A műlovaglás (1895) vagy A megöntözött öntöző (1895). Jellegzetesen némafilmes műfaj, melynek ?lényege a geg, a komikus mozgóképi ötlet, amely újra és újra továbblendíti a többnyire fergeteges iramú cselekményt.? A burleszkhősök, mint például Chaplin Csavargója, Hulot úr vagy Stan és Pan, ?rendszerint kedvesen együgyű, tragikomikus figurák, csetlő-botló kisemberek, akiknek köznapi megpróbáltatásait a műfaj komikusan felnöveszti?. A burleszk kedveli a pergő cselekményt, a hajszát, valamint a személycseréket és a verekedéseket. A műfajba sorolható filmek humora sokszor abszurd, néha pedig kifejezetten anarchisztikus, továbbá ?a képtelen jelenetekben gyakran gyermeki romboló ösztönök szabadulnak fel?.

 

A burleszkfilmekben sok a trükk ? gyorsítás, lassítás, a mozgásirány megváltoztatása ?, a rögtönzés és persze a humor. Nem véletlen tehát, hogy e műfajból nőtt ki később a tortacsatákkal és komikus verekedésekkel teli slapstick comedy (?hasraesős? komédia), illetve a vígjáték.

keaton1
Buster Keaton
Fotó: medium.com

 

De honnan ered a burleszk?

Ősei a vígjáték népszerű színpadi formái: a comedia dell?arte (rögtönzött színjáték, mely a 16. század közepén alakult ki Itáliában ? a szerk.), a vaudeville (eredetileg jellegzetesen párizsi, utcai dal volt, melyet a zömmel itáliai komédiások előszeretettel építettek be rögtönzéses játékaikba ? a szerk.), a cirkusz, a varieté, a mutatványos, pantomimes, vándorkomédiás előadások. ?Számtalan ilyen társulat működött Európában a századfordulón, és jellemző tény, hogy sok burleszksztár vándorkomédiásként kezdte pályafutását?: Chaplin és Stan Laurel például az angol Fred Karno társulatánál, Buster Keaton pedig szülei kansasi mutatványos, illuzionista társulatánál.

 

A legelső burleszk alkotások egyetlen poénra épülő, alig egyperces filmecskék, sokszor képregények, újságban megjelenő karikatúrák mozgóképes változatai voltak ? épp ilyen volt az 1895-ben készült A megöntözött öntöző. Az 1910-es évekre elsősorban az egyfelvonásos, körülbelül 10-15 perces burleszkfilmek voltak jellemzőek, a műfaj nagyjátékfilm hosszúságú, rangosabb darabjai a ?20-as években készültek.

 

A burleszk először Európában virágzott: főként Franciaországban és Olaszországban. A francia Pathé filmgyár nevelte ki a műfaj első komikus sztárjait, Max Lindert, André Deedet és Charles Prince-t, de ?itt készültek 1907 körül az első burleszksorozatok is (a Boireau, a Max és a Rigadin sorozatok)?. Olaszországban az első világháború kezdetéig ezernél is több komikus film készült, és számos komikus sztár bukkant fel. ?A legtöbb korabeli burleszkben a komikus alaphelyzet a kisemberek jellegzetes típusai ? a szobafestő, a rendőr, a tűzoltó, a felszarvazott férj ? köré szerveződött.?

nagyvarosifenyek
Nagyvárosi fények
Fotó: letterboxd.com

 

A műfaj és az idő próbája

Az első világháború megtörte az európai burleszk lendületét, ?az USA-ban viszont virágzott a műfaj, mindenekelőtt Mack Sennett Keyston stúdiójának filmjei által. A Keystone-filmek fergeteges burleszk akciók, melyekben pillanatnyi szünet nélkül, láncreakció-szerűen szervezve követik egymást a komikus helyzetek.? Mack Sennett szívesen gyűjtött maga köré groteszk, sokszor torz figurákat, mint amilyen a kövér Roscoe Fatty Arbuckle vagy a bandzsa Ben Turpin volt, de olyan sztárok is a Keystone-ban kezdték karrierjüket, mint Charlie Chaplin, Harold Lloyd és Harry Langdon.

 

A burleszk a húszas években élte virágkorát. ?Ekkor születtek Chaplin (A kölyök, 1921; Aranyláz, 1925; Cirkusz; 1928), Buster Keaton (Isten hozta, 1923; Ifjabb Sherlock Holmes, 1924; Navigátor, 1924), Harold Lloyd (Felhőkarcoló szerelem, 1923; A kisebbik testvér, 1927), Harry Langdon (Az erős ember, 1926; A hosszú nadrág, 1927) egyetemes értékeket képviselő klasszikus burleszkjei, melyek többnyire túlmutatnak az olcsó tömegszórakoztatás körén.? A harmincas évektől, a hangosfilmkorszak beköszöntével a burleszk gyors hanyatlásnak indult. Chaplin ugyan még számos jelentős filmet alkotott ? ebben az időszakban készítette a Nagyvárosi fényeket, a Modern időket, valamint A diktátort ?, de Langdon teljesen eltűnt, Buster Keaton önállósága pedig megszűnt.

Playtime-4
Hulot úr figurája Jacques Tati Playtime című filmjében
Fotó: filmint.nu

 

?A hangosfilm a maga nehézkesebb gyártási körülményeivel nem szolgálta a burleszk rendezők improvizatív, szabad filmezési gyakorlatát, a beszédet pedig nem kellett többé gegekkel pótolni.? Épp ezért a hangosfilm elterjedésével csak elvétve bukkant fel egy-két olyan nagy hatású burleszk rendező, mint például a francia Jacques Tati, aki a negyvenes, ötvenes években alkotott maradandót Hulot-sorozatával. Ez a különleges műfaj azonban sosem halt el: humora a mai napig felfedezhető a vígjátékban, a tragikomédiában és a fekete komédiában, a gegekre épülő mozgóképi komikum pedig örök életre talált az animációs filmekben.

 

Tóth Eszter

Forrás: Film- és médiafogalmak kisszótára