Filmes színház vagy színházas film? - ÚJHELYI KINGA

Egyéb

- Hogy érintett Téged a darab témája?
- Marosvásárhelyen, ahol tanultam és végeztem, az 56-os eseményekről azelőtt nem sokat hallottam. Bár, azt hiszem, a korosztályom - határon túli vagy sem - nem sokat tud róla, hogy mi is történt akkor valójában. Éppen emiatt volt nagyon izgalmas számomra ez a munka. A Rendezőlányt játszom, aki általában egy kicsit kívül van a történeten, tehát objektívan lát, de néha mégis magával sodorják az események. Hol Nagy Imre mellett, máskor a forradalmárok között, vagy az oroszok körében figyeli a történéseket.
- Milyen különbségeket éreztél a forgatás és a színpadi próbák között?
- A nagyjátékfilm készült el először Szőcs Géza írásából, amit a 38. Magyar Filmszemlén is bemutattak, ezután került színpadra az előadás. Ugyanazzal a szereplőgárdával, teljesen azonos műből, azonos koncepcióval készült a film és az előadás. Természetesen a film megvalósítása valamivel bonyolultabb volt, másfajta előkészületeket, másfajta odafigyelést igényelt. Összesen tizennyolc napunk volt a felvételekre, ami nagyon-nagyon kevés. Éjjel-nappal forgattunk a régi hangárépületeknél, Debrecenben, de óriási lelkesedéssel dolgoztunk. Néhányaknak ez volt az első filmes szereplésük, mások már tapasztaltabbak voltak, de mindenki élvezte a munkát. Igen szokatlan eszközök is szerepelnek benne, ami a filmes világtól távol áll, ezek egy kicsit elemelik a képeket a valóságtól. Azt mondanám, színházi megközelítésből készült filmről van szó. Egy hangárban játszódik, tehát nincsenek házak, nem látni konkrét falakat... minden elvont egy kicsit. Az előadás is hasonlóan szürreális, ami megosztja a közönséget.
- Első évadodat töltöd a debreceni színházban. Mi vonzott ide?  
- 2003-ban végeztem Marosvásárhelyen, majd három évet Veszprémben játszottam. Ezután egy merész elhatározással Debrecenben próbáltam szerencsét, amikor megtudtam, hogy Vidnyánszky Attila nyerte el Csányi Jánossal közösen a Csokonai Színház pályázatát. Ismertem Attila korábbi munkáit, és bár nem dolgoztunk előtte sokat együtt, nagyon szerettem volna közelebbről megismerni őt. Ez hozott Debrecenbe, és azóta is nagyon jó döntésnek tartom, hogy idejöttem, hiszen nagyon jól érzem itt magam.
- Több fontos feladat is jutott neked pár hónap alatt...
- Igen, ráadásul annak ellenére, hogy prózai szakon végeztem, sok zenés szerepet is kaptam. A Liberté '56 után következett egy Szergej Maszlobojscsikov-rendezés, majd Hobo Csattanuga Csucsu-ja, amiben az egyetlen női szerepet játszom. Ezek mellett volt még három beavató-színházas előadásom is, tehát van munka bőven, és még csak nemrég kezdtük a Sasfiók próbáit, aminek májusban lesz a bemutatója, szintén Vidnyánszky rendezésében.
 
MAI PROGRAM A VIDÉKI SZÍNHÁZAK TALÁLKOZÓJÁN
2007. április 21.
19 óra Thália Színház, Nagyszínpad
 
Liberté ' 56
A Csokonai Színház előadása
 
 
Nagy Imre Horváth Lajos Ottó
Bibó István Jámbor József
Maléter Pál Csikos Sándor
Pável Andrássy Máté
Ákos Kádas József
Tankista Szabó Imre
Lavin, a festő Rácz József
Marosánné Oláh Zsuzsa
Őr Katkó Ferenc
Hosszú Edinbáj Krisztik Csaba
Förgeteges Edigej Bakota Árpád
Vologva Sőtér István
Iván Mercs János
Segédtiszt Nagy Péter
Szerov tábornok Kacsur András
Szűcs, a katona Andrássy Máté
Béla, kocsmavendég Miske László
Kocsmárosné Dobos Ildikó
Kocsmáros Kóti Árpád
Egy walesi bárd Cseh Tamás
Falábú János Földes László (Hobo)
Rendezőlány Újhelyi Kinga
Rádiós Kristán Attila
Ánya Gál Natália
Irina Béres Ildikó
Tejárus Vass Magdolna
István Ferenczy Attila
Anna Szűcs Kata
Éva Egressy Katinka
Malinyin tábornok Wagner Lajos
Edit Földeáki Nóra
Ápolónő Kacsur Andrea
Pista bácsi Dánielfy Zsolt
Aljosa Tóth László
Genagyi Varga József
Pap Sárközy Zoltán
Csúcs Mátyás Garay Nagy Tamás
Válent Mihály Ivaskovics Viktor
Küldönc, a katona Mészáros Tibor
Susan Varga Gabriella
Kádár János Eperjes Károly
díszlettervező: Alekszander Belozub
jelmeztervező: Nagy Viktória
koreográfus: Horváth Csaba
rendezőasszisztens: Kozma András
karmester:
 
Ismertető: A darab az 1956-os, kommunista rezsim elleni forradalom első tizenkét napját dolgozza fel, de egyszersmind időben kiszélesíti a cselekményt, mivel olyan eseményeket is bekapcsol, amelyek harminc évvel később történtek.
A többsíkúság és a műfaji nyitottság lehetőséget ad a rendezőnek és a színészeknek a színészi expresszivitás különböző eszközeinek felvonultatására: stilizálásra a történelmi események bemutatásakor, valamint dokumentarista, szürrealista, groteszk ábrázolásra. S éppen a felhasznált eszközök széles skálája segíti a nézőt abban, hogy emocionálisan is átélje a bemutatott eseményeket, de egyben belelásson a történelem kegyetlenségébe és abszurditásába.
Bemutató időpontja: 2006. október 20., Csokonai Színház
 
19.30 Thália Színház Új Stúdió
A százados
A Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza előadása
 
Rendező: Smuk Imre
 
Attila Gasparik Gábor
Egy nő a minisztériumból Hargitai Ildikó
A fiatal Villányi Nándor százados Kiss Attila
Az idős Villányi Nándor százados Sashalmi József
A fiatal Nemesvári Klári Rárósi Anita
Az idős Nemesvári Klári Baksay Erika
Toma százados Horváth István
Szakács tizedes Csadi Zoltán
Szakács tizedes Farkas Erik
Retek főhadnagy Pataki Dezső
Vadas, a nemzeti bizottság elnöke Pálfalvi János
Egy férfi a minisztériumból Neumann Gábor
Kihallgató tiszt Mudra László
Titkárnő Boza Anita
Titkárnő Ughy Gréta
dramaturg: Dobák Lívia
rendező munkatársa: Hier Adrienn
díszlet: Smuk Imre
 
Ismertető: Történik 1956/57-ben és az 1980/90-es évek fordulóján Sztálinvarosban és Dunaújvárosban.
Valaki el sem követett politikai bűnökért visel életfogytiglanról szóló, koncepciós ítéletet, és harminchárom év számkivetettséget. Másfelől életfogytig tartó lelkifurdalással él, olyan bűnben, amelyben társtettes volt, de amelynek de facto az életét köszönhette. Három évtized múltán, személyes sorsától függetlenül, váratlanul feloldozzák. Mindeközben emberünk volt "bolond király, bolondabb koldus", hős, áruló, elítélt, lefokozták, előléptették, volt kommunista, hazaáruló, kitaszított, hálás, hálátlan, ellenforradalmár, forradalmár, lett fáradt, fás lélek és katonai díszpompával eltemetett halott. Jellemzően kusza, szomorú kelet-közép-európai sors, a XX. század második felében.
Bemutató időpontja: 2006. december 9., Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza