?Az ősmagyarság kutatója, a keleti világ nagy ismerője?

Vámbéry Ármin, eredeti nevén Wamberger Hermann magyar orientalista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja 1832. március 19-én született Szentgyörgyön. A fiatal Vámbéry 1845-ben beiratkozott a szentgyörgyi piarista gimnáziumba, 1847-ben tanulmányait a soproni evangélikus líceumban folytatta. Tizenhat éves korára az anyanyelvén kívül már folyékonyan beszélt héberül, latinul, franciául és németül, miközben már tanulta az angolt, néhány skandináv nyelvet, oroszt, szerbet és más szláv nyelveket. További tanulmányait Pozsonyban, illetve Pesten, a Piarista Gimnáziumban végezte, közben házitanítóként kereste meg a fenntartásához és későbbi iskoláztatásához szükséges pénzt. Közben megismerkedett a török irodalommal, aminek eredményeként erősen felkeltette érdeklődését a török kultúra, majd megtanulta a nyelvet is.

b_vambery_ds_1

 

Vámbéry 1857-ben Eötvös József báró támogatásával Isztambulba utazott. Négyéves tartózkodása alatt először nyelvtanító lett Husszein Daim pasa házában, közben megismerte a keleti élet sajátosságait és szokásait. Majd oktatója és barátja, Mullah Ahmed Effendi segítségével sikerült olyannyira törökké válnia, hogy egy adott ponton a híres török államférfi, Fuad pasa titkárává vált. Mindez idő alatt tudományos folyóiratokban számos tanulmányt tett közzé török források alapján a magyarok történelmi vonatkozásairól, és emellett még elsajátított vagy húsz különféle keleti tájszólást is. Isztambulban, 1858-ban jelent meg első műve, a német-török és török-német szótár.

 

Az MTA pénzügyi támogatásával 1861 őszén indult útnak Ázsiába, hogy a magyarok nyomai után kutasson. Rasid Effendi néven, szunnita dervisnek öltözve indult el Isztambulból. Teheránig jutott el, ahol csatlakozott egy Mekkából hazatérő zarándokcsoporthoz. Velük átutazta Közép-Ázsia sivatagjait, Erzerumot, állomáshelyeik lévén Tabriz, Zandzsan, Kazvin, majd Iszfahánon keresztül Siráz. 1863-ban megérkezett az üzbég Khoraszanba, ahonnan Buharán keresztül Szamarkandba ment, majd Isztambulba tartott. Vámbéry útja volt az első sikeres, európai ember által véghez vitt újkori felfedezőút e térségben. Hosszú és veszélyes út után 1864 májusában érkezett vissza Pestre. Vámbéry 1865 és 1904 között a Budapesti Tudományegyetemen a keleti nyelvek tanítója, majd tanára lett. Itt alapította meg a világ első turkológiai tanszékét. Vámbéry a közeli türk?magyar népi és nyelvi kapcsolat elméletének szószólója volt, e tárgyban írott munkái gyakran durva hangvételű tudományos és közéleti vitát robbantottak ki Magyarországon.

 

Vámbéry munkássága nagyban hozzájárult az orientalizmus sajátosan magyar érdekű változatának, az Ázsiát, népeit, történelmét és műveltségét a magyar történelemmel és műveltséggel való összefüggésében vizsgáló turánizmusnak felvirágzásához.

b_vambery_ds_5

 

Hodossy Gyula, a Vámbéry Polgári Társulás elnöke Dunaszerdahelyen, a Vámbéryt ábrázoló szobor avatásán kiemelte Vámbéry egyediségét és azt, hogy bár nem Dunaszerdahelyen született, mégis ezt a várost tartotta mindenkori otthonának. ?A Csallóköz a szülőföldem, ahol éltek szüleim, nagyszüleim. A Csallóköz a múlt, a sziget, az Amadék és Kondék kultúrateremtése, a vízimalmok hazája, Mátyás király kedvenc mulatóhelye, a megmaradás színtere? ? idézte a nagy utazót. ?Vámbéry Ármin, a Sánta Dervis, ahogyan útjain elnevezték, a Csallóköz nagy alakja, a Kelet-kutatás atyja, az ősmagyarság kutatója, a keleti világ nagy ismerője, sőt Jókai Mór szerint a legjobb magyar író is volt? ? folytatta Hodossy.

 

A szobor felállítását a dunaszerdahelyi Kulcsár Lajos mérnök, a Coop Jednota elnöke, a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend lovagja indítványozta. Az életnagyságú, padon ülő Vámbéry Ármin szoboralakja mellé ezentúl most már bárki odaülhet a dunaszerdahelyi Bartók Béla korzón.

Forrás: Wikipédia/ma7.sk

Fotó: ma7.sk