A Kingsway alagutat 8 ezer ember befogadására tervezték, és 1942-ben, a Luftwaffe számára kudarccal végződött angliai légi csata után építették meg. A második világháború után az Állami Levéltár lerakatnak használta. Becslések szerint az évtizedek folyamán legalább 400 tonna dokumentumot tároltak az alagútban.
A Kingsway a hidegháború idején a postai és egyéb telekommunikációs feladatokat ellátó Post Office tulajdonába került. Több mint 80 ember dolgozott a föld alatt az '50-es években, amikor kiépítettek az alagútban egy telefonközpontot, amely történelmi szerepet is kapott. Itt jött létre az összeköttetés a forró drót vonalon, amelyet a mindenkori amerikai elnök és a szovjet pártfőtitkár használt vészhelyzetben, amikor tolmácsaik segítségével beszélniük kellett egymással, hogy elsimítsák a háborús konfliktussal fenyegető vitákat.
Később, az enyhülés éveiben óvóhely, könyvtár és újra levéltári raktár lett a Kingsway, az elavult telefonközpont pedig történelmi ereklyévé porosodott. A 80-as években azonban megint fontos szerepet kapott volna: Margaret Thatcher kormánya idején a katonai vezetők a szupertitkos Pindar tervben amolyan háborús vezérlőközpontnak szemelték ki a bunkert, de 1989 után a tervek füstbe mentek.
A Kingsway ma az egykori állami telekommunikációs óriás, a British Telecom tulajdona. Aki megveszi majd az alagutat, az kap még egy felújításra szoruló vízvezeték- és elektromos rendszert, egy klímaberendezést, egy liftet, valamint az egykori ebédlőt és pihenő helyiséget. Az eladással megbízott Farebrother ügynökség szerint már sokan érdeklődtek.
