A mese mindent jobban tud, a mese megmenthet. Boldizsár Ildikó íróval, meseterapeutával és Kodácsy-Simon Eszter evangélikus lelkésszel, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Valláspedagógiai Tanszékének vezetőjével az író szerkesztésében megjelent Mesék a csodakertről – az egyetlen Földért című kötet kapcsán teremtett világról, ökokrízisről, a hétköznapi életben alkalmazható megoldási stratégiákról beszélgetett Galambos Ádám evangélikus teológus január 30-án a PIM-ben.

„Mostanság talán a sokkoló képek látványa, a szembesülés a megégett állatokkal arra késztetett, hogy elgondolkodjam azon, mit is tehetnék. Elsőként az alakul ki az emberben, hogy ugye, ez nem igaz, azt követi, hogy de hát én nem tehetek róla, ezt váltja fel, hogy én jobb leszek, majd megérkezik a depresszió, hogy semmi remény. Ez utóbbi engem is elért” – idézte fel a megjelent kötethez fűződő személyes élményeit Boldizsár Ildikó.

„Végül arra a döntésre szántam el magam, hogy a tanítványaim részvételével szerveződött Metamorphoses Meseterápiás Egyesület tagjait megkértem, segítsenek megtalálni a témába illő meséket. Ennek eredménye az lett, hogy három nap alatt, dátum szerint augusztus huszonhetedikére nagyjából összeállt a kötet” – mondta, majd hozzátette, három hónap múlva megjelent a kiadvány. „Folyamatos ökológiai katasztrófák között éltünk mindig, csak a súlyuk tér el” – figyelmeztetett.

Kodácsy-Simon Eszter felidézte, hogy már a hatvanas-hetvenes években érzékelték, hogy valami baj van a világban, s akkor sokan azt jósolták, ha nem történik változás, hamarosan még nagyobb gond lesz.

„A hetvenes években megkongatott vészharangok olyan állapotokra utaltak, amelyeknek a következményeit nehezen látjuk át, sokan tagadással reagálnak rájuk” – vélte Boldizsár Ildikó. „Az ökopszichológia most keresi az adekvát válaszokat arra, hogyan tudjuk cselekvésre ösztönözni az embereket” – hangsúlyozta.

„Nagyon fontos, hogy a mesékben a teremtéstörténetek nem a világ, hanem a rend keletkezéséről szólnak. Ha a világ mítoszait, népmesekincsét megnézzük, mind tudnak a teremtés előtti állapotról, a semmiről. Ezt követi a káosz, majd csak több lépcső után jutunk el a benépesülő világhoz” – tette hozzá.

Az állat és ember viszonyáról hallott észrevételek rendkívül tanulságosak. Az író kitért rá, hogy a kötetbe beválogatott mesékben az ember legfőbb segítője az állat. A szövegekből az következik, hogy az ember minden ajándékért és segítségért hálás volt. „Akkor bomlott meg az egyensúly, amikor az ember megfeledkezett a háláról, és az önzés, a felhalmozás pillanatáig jutott el, többet vett el, mint amennyit adott” – hívta fel a figyelmet. „Nézzünk szembe a tetteinkkel, hogy rájöhessünk, mit kell tennünk a sikeres változás érdekében” – mondta a lelkész.

Az ötvenhat mesét tartalmazó kötet sokat segíthet abban, hogy bátran tegyük meg a pozitív átalakuláshoz szükséges lépést önmagunk és a bolygó megmentése céljából.