Pál István 1919. február 25-én született Kétbodonyban. Szülei, Pál István és Ciglan Erzsébet kilenc gyermeke közül elsőnek látta meg a napvilágot. A gyerekek körül állandóan folyt a munka és szólt a zene. Anyjuk munka közben is dalolt, apjuk, nagyapjuk furulyált, flótázott, dudált. [...] A kisfiút lenyűgözte a felnőttek, és különösen saját apjának zenetudománya. Rendkívüli zenei érdeklődése, tehetsége 6-7 éves korában nyilvánult meg először, kilenc évesen pedig már a hóna alá tudta venni a dudát - olvasható Juhász Zoltán: Az utolsó dudás, Pál István nógrádi pásztor zenei öröksége című könyvében.
Pál Istvánra, [...] a csodával határos szerencsével bukkantunk rá 1992-ben, amikor már ő maga is lemondott arról, hogy dalait valaki még örömmel hallgassa, netán megtanulja. Az azóta eltelt időben felelevenítette régi nótáit, hangszerjátékát - folytatja tovább Juhász munkájában. 1994-ben megkapta a "Népművészet mestere" kitüntetést."
Az Aranytíznek kettős kötődése van Pál Istvánhoz: az intézet táncházában (Kalamajka) mutatkozott be elsőként a nagyközönségnek és az általuk szervezett Egyszólam Népzenei Tábor állandó tanára 17 éve.
A tervezett program szerint este 7 órától palóc táncokat tanít Redő Júlia és Bohus György, majd 20 órától Agócs Gergely palóc nótákkal ismerteti meg az érdeklődőket. Az ünnepi műsor este fél kilenckor kezdődik Balogh Erika, az Aranytíz ügyvezető igazgatójának köszöntőjével, aztán a Kétbodonyi Hagyományőrzők következnek. Pál Pista bácsi utánuk ad műsort. A szünetet követően tovább folytatódik az ünneplés.
