(MTI) - Közlése szerint a feltárást a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Régészeti Intézete a német nyelvterület egyik legjelentősebb régészeti kutatóintézetével, a frankfurti Römisch-Germanische Kommission keretén belül működő Deutsches Archeologisches Instituttal (DAI) együttműködve, közös finanszírozásban végzi.
Beszámolt arról, hogy 2003-ban fedezték fel az első langobard sírt a község mellett egy bekötőút nyomvonalának előzetes régészeti feltárásakor. A terület archeomágneses vizsgálatát 2005-ben végezték el, a feltárás még abban az évben, szeptemberben elkezdődött.
Vida Tivadar hangsúlyozta: először sikerült nagy területen feltárni egy langobard temetőt.
"Eddig 24 sírt tártunk fel, amelyeket már korábban kiraboltak, Magyarország területén pedig körülbelül 300-400 sír ismert" - fűzte hozzá Vida Tivadar.
Mint mondta, szeretnék meghatározni a langobardok összetételét, azt, hogy kikből állt ez a vándorló nép. Az antropológiai kutatások egy részét a modern képalkotó eljárásokkal a csontanyag előkerülésének helyén szeretnék elvégezni.
"A langobárdok kis temetőket hoztak létre. Feltűnő, hogy nagyon sok a férficsontváz, női viszont alig akad. Lehet, hogy ez egy férfitársadalom volt kevés nővel, amely vándorútra indult" - mondta.
A régészek szeretnék kideríteni, honnan származtak, milyen társadalmi tagozódásban éltek, hogy nézett ki társadalmuk belső hierarchiája, hogyan lehet megkülönböztetni a főnököket az egyszerű katonáskodó személyektől. A szakembereket az is érdekli, hogy milyen kapcsolatot alakítottak ki a helyi lakossággal és azt is szeretnék meghatározni a leletanyag alapján, hogy ki minősül helybélinek, s ki az idegen.
"Szeretnénk antropológiai méréseket, DNS-, nehézizotópos és nyomelemes vizsgálatokat végezni, s ezáltal rekonstruálni a langobardok táplálkozását, életmódját, viseletét, temetkezési szokásait, s fényt deríteni az elhunytak között lévő rokonsági kapcsolatokra" - mondta Vida Tivadar.
Magyarázata szerint a langobardok - a hosszú szakállúak - néppé formálódása a mai Németország északnyugati részén ment végbe. Nyelvük az ószász és az ófríz nyelvekkel mutatott rokonságot. Az I. században az Elba vidékéről vándoroltak el, megjelentek a Cseh-medencében, Morvaországban, Alsó-Ausztriában. A VI. század első felében érkeztek Pannóniába, ahol másfél emberöltőnyi időt töltöttek. Innen útjuk Észak-Olaszországba vezetett, ahol királyságot alapítottak. A langobardok emlékét őrzi nevében a mai Lombardia-tartomány.
Mint megjegyezte, a régi szövegekben longobárdoknak nevezik őket, ugyanis a háború előtti irodalom az olasz verziót vette át.
"Vissza kellene állítani a langobard elnevezést, mert a korabeli latin forrásokban, a Historia Langobardorumban is ez szerepel" - jegyezte meg Vida Tivadar.
