Az előadásnak már New Yorkban is volt némi magyar vonatkozása Király Anna személyében, aki az államokbeli bemutató díszleteit is jegyzi. Király Anna azonban sokkal több, mint egyszerű díszlettervező, hiszen az előadás nem egy megszokott színházi munkafolyamat során készült el. Paul Zimmet bevallása szerint a Flip Side - Másik oldal alapját éppen a már meglévő színpadi látvány inspirálta, melynek nyomán Ellen Maddow, a rendező felesége papírra vetette a szövegkönyvet. A filmgyártás hazájában működő színházi alkotókra mintha erősen hatna a mozgókép világa, és ezt behozzák a színpadra is. Nemcsak a jelenetek, hanem a szövegek is snittszerűen építkeznek, akár egy jól megvágott mozi. Az európai dramaturgiától kissé szokatlan és idegen módszer meglepően "amerikai", ahogyan a párbeszédekben, monológokban elhangzó metaforák és hasonlatok is. A The Talking Band magát költői-politikai színháznak nevező együttes most inkább ez előbbi arcát mutatta meg a cívis közönségnek.
"Nem áll össze a történet" - mondja Alan (Jámbor József) az előadás utolsó jelenetében a lebontott díszletelemek közepén saját tengelye körül forogva laptopjával, de az absztrakt, térben és időben ugráló, lazán koherens cselekmény mégis követhető. A fókuszban két régi iskolatárs (szerelmes) áll, aki a mai technika segítségével a virtuális térben - volt iskolájuk honlapjának chat-szobájában - újra egymásra talál. Mindkettőjük számára a mindennapi élet nehézségei elől való menekülést jelenti a csalóka monitorkapcsolat: Alan rossz házasságából, Sylvia (Ráckevei Anna) az összekuszálódott és unalmas családi miliőből, a lányával való rendezetlen viszonyából próbál kitörni általa. A nagyon mozaikszerű történetvezetés során felhangzanak a mindenki által jól ismert panelek, (mint például az én az anyád is akarok lenni és a barátnőd is vagy a miért nem egy másik családba születtem) - és úgy fest, ebben nagyon is nemzetköziek vagyunk; az általános emberi problémák a világ egy másik pontján éppen úgy vannak jelen, mint ahogyan nálunk és ez valahol megnyugtató érzés. Egyfajta érzelmi egyetemesség. Hogy Alan és Sylvia kapcsolata valójában csak virtuálisan működött, véletlen találkozásuk pillanata döbbenti rá őket.
A kukkolás, az egymásra leselkedés az előadás egyik mozgatórugója. Mindenki mindenkit figyel: a "röntgenszemüvegen" keresztül az öreg pár lesi Alant és a feleségét, a két fiatalt az utcán, és a szomszéd vén hárpia a Sylvia családjába tartozó Oscar bácsit (Varga József) tartja szemmel fényképezős mobiltelefonja segítségével. Oscar, aki a társadalomban betöltött helye szerint bróker, a fürdőszobában fává változik és fennhangon mondja furcsa szózatát. A fürdőszoba egyébként kozmikus térré növekszik az előadás végére. Szimbolikus ereje abban áll, hogy aki belép oda, az a másik oldalra kerül; mindennapi szerepéből kilépve végre emberi önmaga lehet, és csupasz lélekkel szabadulhat fel.
A díszlet alapját egy 2x2 méteres áttetsző és fekete textilekkel határolt kocka adja, melyet az adott jeleneteknek megfelelő hasonló panelekkel építenek vagy bontanak tovább a szereplők. A különböző technikai megoldásokat megfelelő funkcióval alkalmazó előadás (sok például az ötletes projektoros vetítés) igazi XXI. századi szcenikával dolgozó színházzá avatja a nem túl jó adottságokkal rendelkező stúdióteret.
A kint és bent kérdése állandóan jelen van a sok vizuális és tartalmi réteget érintő előadásban és emlékeztet bennünket arra, hogy a dolgok a másik oldalról másképp látszanak... A Flip Side-bemutatóval Paul Zimmet politikai tartalmaktól mentes, a mai világ fonák virtuális kapcsolataira, az emberi érzések sztereotípiáinak megváltozására reflektáló előadást hozott létre a válogatottan jó debreceni színész-csapattal.
