Fonogram-díjat nyert Nóvé Soma és ifj. Csoóri Sándor Rumnaplója
Fonogram-díjat kapott a Rumnapló: Nóvé Soma és ifj. Csoóri Sándor „Sündi” bemutatkozó lemeze kiérdemelte Az év hazai világ- vagy népzenei albuma elismerést. Az énekes-gitáros-szerzőtől, Nóvé Somától eddig sem állt távol a magyar népzene, amelyhez az elmúlt években is bátran és kreatív módon nyúlt. A szakmai siker nem a véletlen műve, hiszen az alkotók tudatosan készültek a megmérettetésre.
Piaci űr és a menedzsment
„Azért neveztünk, mert reméltük, hogy van esélyünk nyerni. Van menedzsmentünk, általában megbeszéljük, mire érdemes pályázni, de ezt a nevezést én intéztem. Manapság elkerülhetetlen, hogy egy előadó menedzselje magát, ennek már az is része, milyen tartalmakat teszünk közzé a közösségi médiában” – vallja Nóvé Soma.
Megjegyzem, olyan műfajteremtő együttesek, mint a Deep Purple vagy a Sex Pistols, nem organikus úton alakultak, formálódásuk mögött tudatos menedzseri munka állt, amely a rockzenei szcénában mutatkozó rést – a piaci űrt – kívánta betölteni.
Úgy érzem, az én zenémnek is van egyfajta űrbetöltő jellege a népzenén belül. Önmagában űrbetöltés, ha valamit újrakontextualizálsz. Sokszor kapok olyan visszajelzéseket, hogy valaki korábban nem hallgatott népzenét, de a dalaimon keresztül közelebb került hozzá. Úgy érzem, ez fontos feladat
– fogalmazott a muzsikus.
Magyar népzene nemzetközi porondon
A magyar népzene külföldi fogadtatása hagyományosan pozitív. Volt idő, amikor a kinti közönség nyitottabbnak bizonyult az itthoninál. Jó példa erre a Makám és Kolinda, amely anno komolyabb sikereket aratott a nemzetközi színtéren, mint belföldön. Nóvé Soma több formációval is kísérletezik a határokon túl, ám a Fonogram-díjas duóval még nem járt showcase fesztiválon, míg a Mordáijal, a Samurai Drive-val vagy korábbi zenekarával, a Middlemist Reddel ellenben komoly tapasztalatokkal gazdagodott.
„Sajátos műfaj a showcase fesztivál, eddig nem akadt olyan pont, ahol 180 fokos fordulatot vett volna a karrierem, inkább csak kis morzsákat gyűjtöttem. Bizonyos világzenei formációk sokkal népszerűbbek külföldön, mint itthon. A magyar zene rendkívül exportképes, a Muzsikás például eljutott a Carnegie Hallba. Fontos, hogy bejárd a világot és tapasztalj. Zenészként lehetőségem nyílik utazni, új helyzetekbe kerülni és más-más helyszíneken játszani, más-más közönségnek. Szeretném minél több helyre eljuttatni a zenémet.”
Melankolikus muzsika
Ugyan a zenész számára fontos a publikum szeretete, a pozitív visszajelzés, a népszerűség kedvéért nem hajlandó feladni önmagát. „Csak azt a zenét tudom játszani, amit szeretek. Örülök, ha ehhez kapcsolódik a közönség, de nem fogok meghasonulni annak érdekében, hogy népszerű legyen. Ha mást csinálnék, mint ami valójában érdekel, az egész értelmét vesztené.”
Nyilvánvaló, hogy a magyar nyelvet nem értő hallgatóság másként reagál a produkcióira. Soma szerint izgalmas látni, amikor a külföldi platformokon a szöveg megértése nélkül is megszületik a kapcsolat, ez szabad asszociációs játékot ad a hallgatónak.
„Én is hallgatok olyan dalokat, amelyeknek nem beszélem a nyelvét. Ilyenkor a nyelv zeneisége fog meg, és szabadon elgondolkodhatok azon, miről szólhat a dal. Ez hasonló ahhoz, mint amikor egy könyv olvasása közben magad elé képzeled a leírt tereket.”
Visszakanyarodva a népzenéhez, kérdéses, mennyiben rezonál másként a külföldi és a hazai publikum, tudniillik esetünkben a muzsika a magyar mentalitás, a honi kultúra részét alkotja.
„A Sanyival közös projektem teljesen más, mint az angol nyelvű elektronikus duóm; gyakorlatilag minimális köztük az átfedés. Ami mégis összeköti őket, az a dalok melankolikus hangulata. Sanyit bizonyos körökben jól ismerik, engem ugyanott nem feltétlenül. Ahol az én nevem ismerik, ott nem biztos, hogy ismerik Sanyit. Ezért is érdekes a közönségünk, mert két világ találkozik. Ez a kontraszt, a két különböző világ és műfaj találkozása teszi izgalmassá a közös munkát a külső szemlélő számára is. Sündivel a kreatív folyamat rendkívül intuitív és gördülékeny, hiszen csak két ember gondolatmenetét kell összehangolni. A Mordái esetében más a módszer: ott gyakran kész demókkal és kiforrott struktúrákkal érkezünk a próbákra.”
A népzene reneszánsza
Noha a népzenész-társadalom jelentős része ragaszkodik az autentikus előadáshoz, a felgyűjtött anyagok hű tolmácsolásához, sokan hajlanak a kísérletezésre, miként teszi a Fonogram-díjas kettős.
„Fontos, hogy próbáljuk összeegyeztetni a különböző műfajokat. Van, amikor működik, de van, amikor nem. A népzene azonban csak akkor marad élő, ha élő formaként kezeljük. Ez nem csorbítja az autentikus formát, sőt, a hallgatók gyakran éppen ezeken az átdolgozásokon keresztül ismerik meg az eredetit. Ennek most reneszánsza van. Ahogy a popzene kreatív megújulásának, ahogy itthon és külföldön egyaránt egyre progresszívebben nyúlnak a hangszerekhez. Úgy érzem, a zenei világ jelenleg nagyon jó irányba halad.”
Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu
