A Balassi Intézet műfordító képzésének tízéves évfordulója alkalmából kétnapos rendezvényen beszélgettek a műfordítás kulisszatitkairól, nehézségeiről, eredményeiről. A program keretében a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott április 7-ei beszélgetésből kiderült: hihetetlen ismertségnek örvend külföldön a magyar könyvpiac.
Elkerülhetetlen, hogy egyes fordítók, ahogy egyébként az olvasók is, másképp értsenek egy-egy szöveget ? fejtette ki Bartis Attila, akinek nemrég jelent meg A vége című regénye. Finn és holland fordítóinak a beszélgetésen elmondta: egy fordítónak sem kellene félnie attól, hogy a munkája során a szerzőtől kérjen segítséget. ?Minden író irgalmatlanul hálás kell, hogy legyen, hiszen írhat bármilyen remek könyvet, az a nyelvi korlátok miatt a határon nem léphet át, hacsak nem fordítják le? ? tisztelgett szavaival azok előtt, akik műfordításra adják a fejüket. Egyik fordítója megjegyezte: tökéletes fordítás nem létezik, hiszen mindig több lehetőség közül kell választani, és ebből fakad a szerzővel való kommunikációjuk félelme. Mondatról mondatra kell ugyanis határozniuk, és mindig lehetne más döntést hozni, mint ami végül megszületik. Bartis Attila szerint ez természetes, attól gyönyörű egy fordítás, hogy nincsen rá képlet, hogy a fordító lelke ugyanúgy benne van a műben, mint az alkotóé. ?Ennyi erővel a könyvet is meg lehetett volna írni. Benne van a pakliban, hogy készül egy pocsék fordítás, és ezért 50 évre a fiókba kerül a könyv, de olyan példáról is tudunk, amikor egy szerkesztő észrevette, az eredeti könyv jobb, mint a fordítás, ezért kiadták még egyszer, új fordító munkájával? ? mondta.
Darvasi László Virágzabáló című könyvének lengyel fordításáról is szó esett: a fordító a könyvespolc sarka egyik vastag kötetének leemelésével kezdte a munkát. ?Olyan lebilincselő irodalmi világ volt ez, amelybe hosszabb időre szerettem volna beköltözni. Mestermunkaként három fejezetet készítettem el, akkor még nem tudta, hogy az egészet lefordítom. Mielőtt belekezdtem volna a teljes könyv lefordításába, minél többször szerettem volna elolvasni, ami nem volt könnyű, hiszen 700 oldalas a kötet? ? mondta el Karolina Wilamowska, akit egy kisebb lengyel kiadó keresett meg a felkéréssel néhány fejezeten végzett fordítása után. Másfél-két évnyi munka után született aztán meg a teljes fordítás. ?Minél tovább lakozik valaki egy világban, annál jobban érzi annak struktúráját. Sokat segített, amikor Szegedre mentem egy nagyobb kirándulásra, és átéreztem a szegediséget? ? mesélte. Meg akarta nézni például a tiszavirágzást, amelyről a könyvben is szó esik, vagy éppen próbálta megérteni a délibábot, amely jelenséggel a hidegebb éghajlatú Lengyelországban aligha találkozhatott.
Darvasi László egy telefonhívásból értesült róla, hogy elkészült a fordítás: ?nem a mondatot, a hangulatot kell lefordítani, hanem azt, ami az író fejében van, és annál nehezebb dolog nincsen, mint beköltözni az író fejébe, mert talán ő maga sem ismeri a benne rejlő összefüggéseket, relációkat. Nekem a német fordítóm csomagokban küldi el a kérdéseit, amelyekből aztán saját magamra is reflektálhatok. Az ember rájöhet, hogy hol írt feleslegesen és hol felejtett egy lényeges dolgokat. Megkérdezte például az egyikük, hogy hány évesek bizonyos szereplőim. Ilyenkor persze elgondolkodom azon, hogy ha ez nem egyértelmű, akkor valamit elrontottam. De volt olyan eset is, amikor megkérdezték, miért szerepel olyan sok is a szövegben. A következő könyvemben ezek után már figyeltem arra, hogy feleslegesen ne használjam a szót.? Elmondta: a Virágzabálók kapcsán még a német szerkesztője is eljött Szegedre, hogy megismerje a regény helyszíneit.
Számtalanszor találkozik olyan esettel, amikor a magyar szöveget nem vagy csak igen nehezen lehet lefordítani. Török fordításánál igen izgatottan várta, hogy az Allah Dzsihad Verlag kifejezést miként vetik papírra, és jelenleg is tart a dilemma, hogy az Isten. Haza. Csal. címet miként fordítják németre. A cím egyszerre utal az Isten-haza-család szentháromságára, miközben a család szó lerövidítése a szójátékot pejoratívvá is teszi. ?Törődöm a fordítóim lelkével, igyekszem mindenben segíteni őket? ? foglalta össze hozzáállását.
Nem is gondolnánk ? hangzott el a beszélgetésen ?, milyen sokan ismerik külföldön a magyar irodalmat. A Pál utcai fiúk univerzális története például kötelező olvasmánnyá tette a könyvet Lengyelországban, nem csoda hát, ha 1913-as első megjelenése óta 25 kiadást élt meg. Márai Sándort sokkal később, 2000-ben vették elő az országban, azóta azonban hatalmas tömeg követi figyelemmel az író megjelent fordításait. A fordítóknak köszönhetően ismerik egyre többen Európában Bodor Ádám vagy éppen Spiró György munkáit. Utóbbi Az Ikszek című kötete a 18. századi Lengyelországban játszódik, mivel azonban egy kritikus történész Lengyelország elleni támadásként értelmezte azt, a1z 1980-as években visszavonták a könyv kiadását, holott a fordítás addigra megszületett. Csak két évvel ezelőtt vették újra elő a regényt, és kerülhetett a lengyel könyvespolcokra a történet. Ismert azonban az országban Kertész Imre munkája is, de a lengyel piacon ma már Röhrig Gézával is találkozhatunk.
Takács Erzsébet
