Forradalom filmen – Ezeket a mozikat ajánljuk október 23-ra

Jancsó Miklós: Fényes szelek (1968)

Jancsó első színes filmje az allegorikus-metaforikus elbeszélésmóddal fémjelzett alkotói korszak terméke; nem sokkal a Szegénylegények és a Csillagosok, katonák után készült. A provokatív és megosztó történet egy csapat lelkes fiatalról szól, akik a kommunizmus eszméjének létjogosultságáról szeretnének meggyőzni egy kolostornyi papnövendéket. A kezdeti, voltaképpen békés eszmecsere nem vezet eredményre, így azt az erőszak váltja fel. A meggyőzés különböző módozatai az azonos célú csoportot is megosztják.

A mozi rávilágít a mindenkori forradalmak kettős természetére: míg az eredeti vezető, Laci (Balázsovits Lajos) az eszmeiséget, addig a hatalmat később magához ragadó Jutka és Teri (Drahota Andrea és Kovács Kati) a terrort képviseli. E karakterek nem is egyéniségek, sokkal inkább típusok, bizonyos gondolati tartalmak modelljei. Maga a történet sem pusztán a történelmi szituáció lenyomata. A konkrét kor csak kiindulópontja, alapja annak, ami Jancsót igazán érdekli: a hatalom egyetemesen értelmezett mechanizmusának. A tér tehát stilizált, egyszerre elidegenít és aktualizál: parabolaként eltávolítja tárgyától a nézőt, általános emberi drámaként viszont közel hozza őt magához. A mozi 1970-ben megkapta a Magyar Filmkritikusok díját a legjobb rendezésért, sőt az 1969-es cannes-i filmfesztivál programjának is része volt, egykorú közönségét azonban megosztotta. Ehhez nyilván hozzájárult Jancsó egyre bonyolodó filmnyelve és a lezárt műjelentés hiánya, a kérdések nyitva hagyása.

Makk Károly: Szerelem (1971)

A Déry Tibor Két asszony és Szerelem című novelláit feldolgozó film bemutatásáig hosszú út vezetett. Az író már 1964-ben elkészítette a forgatókönyv vázát, és a rendező már ekkor szerette volna elkezdeni a forgatást, de a politikai vezetés megvétózta a mozit. Nem véletlen, ugyanis burkolt, de egyértelmű rendszerbírálat adja a személyes dráma hátterét – noha az nem egyértelmű, hogy a kritika a Rákosi- vagy a Kádár-korszakra vonatkozik-e. (Ráadásul a film bevezet egy olyan rezsimellenes cselekményszálat, amely a szépirodalmi alapanyagokból teljesen hiányzik.) Az azonban biztos, hogy a cselekmény középpontjában álló, öreg és beteg anyósát (Darvas Lili) ápoló Luca (Törőcsik Mari) férjét politikai okokból börtönözték be. Pont, ahogy az őt alakító Darvas Ivánt, valamint Déry Tibort is az 1956-os eseményeket követően.

Valóság és fikció ilyen összejátszásából csodálatosan érzékeny film született. A két asszony kapcsolatának origója a közös férfi, dinamikájukat a féltékenység, az aggodalom és végső soron az ugyanazt a férfit övező szeretet határozza meg.

A huszadik század egyik legszebb magyar szerelmesfilmjének képi megvalósítása is rendkívül különleges. Többek között Tóth János operatőri munkájának, a gyors, villanásszerű vágóképek alkotta szokatlan montázstechnikának köszönhető, hogy nem válik egysíkúvá a nagyrészt egy szobabelsőben játszódó alkotás.

A Szerelem már megjelenésekor hatalmas siker volt: Makkot, Törőcsiket és Darvast díjazták 1971-ben Cannes-ban, a filmet jelölték az Arany Pálmára, illetve Oscar-díjra. A mozi 2016-ban szerepelt a restaurált filmsikereket felvonultató Cannes Classics programban.

Gothár Péter: Megáll az idő (1982)

A Bereményi Géza forgatókönyvén alapuló klasszikus máig az egyik „legmagyarabb” kultfilm. Érzékletes rendszerrajza, sajátos képi világa és a helyenként felbukkanó maró gúny az ’56-os alapérzés egyik legpontosabb tablóját adja – még akkor is, ha a két idősíkon játszódó mozinak konkrétan csak az első néhány perce jeleníti meg a forradalom évét. Azonban a fekete-fehér nyitányt követő, immár színesben forgó 1963-as történések sem mesélnek másról, mint a tragédiák hatásáról, valamint az erőszakos rezsim irracionális és kegyetlen ténykedéséről.

A főszereplő Dininek (Znamenák István) és testvérének a történelmi trauma és édesapjuk emigrációja mellett a kamaszkor nehézségeivel, a generációs különbségek, a testi-lelki érés és a szerelem gondjaival is szembe kell néznie. Mindezt súlyosbítja a fojtogató közeg, a lehetetlen elvárások és a belső szabadságot gátló tabutémák (például a szexualitás kérdése), illetve a tény, hogy a fiatalok nem találnak követendő mintát, mivel a szülők generációja is meghasonlott, biztos értékrend nélküli, tele megalkuvással és kisszerűséggel. Nincs támpont, nincs kapaszkodó. „Mindenkinek igaza van”, de senkinek nincs igaza. Kint ugyanaz van, mint bent. „Még a szar is le van szarva” – és sorolhatnánk a mára szállóigévé vált mondatokat, amelyek néhány szóban egy nemzedék alapélményét és egy történelmi kor lenyomatát hordozzák. Hol fájdalmasan, hol szatirikusan, de mindig elgondolkodtatóan.

Tímár Péter: 6:3, avagy játszd újra, Tutti! (1999)

Az ötvenes évek a forradalmi események mellett a sporttal is összefonódni látszanak; ennek egyik példája Tímár frappáns humorú vígjátéka. Főhőse Boksa Rezső kukás, becenevén Tutti (Eperjes Károly). Személyének egyik legmeghatározóbb pontja, hogy 1953. november 25-én született, a legendás focimeccs napján, amikor az Aranycsapat legyőzte az angol válogatottat. Tutti, aki fejből fújja a mérkőzés minden pillanatát, nagyapja holmijai között számos futballrelikviát talál – az egyik Hidegkuti Nándor meze, melyet a korszakos jelentőségű meccsen viselt. Tutti felveszi a mezt, majd elájul, és a Bakáts téren tér magához, immár 1953. november 25-én.

A szürreális időutazás szórakoztató hajszává növi ki magát, amelyben a sport iránti rajongás, az emblematikus meccs újraélésének eufóriája összefonódik a soha nem látott édesanya keresésével. A feladatot megnehezíti, hogy az emberek eleinte bosszantónak (hiszen előre megmondja a gólokat), később pedig gyanúsnak tartják a csodabogár férfit. Ráadásul rohamosan közeledik Tutti születésének órája, ami felveti a kérdést: vajon létezhet-e egyszerre két testben egy ember?

Eperjes mellett feltűnik a filmben Szalay Krisztina, Kállai Ferenc, Kern András, Reviczky Gábor, valamint Cseh Tamás – utóbbi nemcsak színészként, de zeneszerzőként is közreműködött a produkcióban.

Goda Krisztina: Szabadság, szerelem (2006)

Újabb sporttal kapcsolatos alkotás. Az egyik legnagyobb nézőszámot produkáló „’56-os film” a forradalom budapesti eseményei mellett nyomon követi a magyar vízilabda-válogatott útját a melbourne-i olimpiáig, ahol egy igazságtalan vereségért szeretnének revansot venni az orosz csapaton. A mozi tehát két párhuzamos szálat kapcsol össze a sportoló Szabó Karcsi (Fenyő Iván) és a forradalmár egyetemista, Falk Viki (Dobó Kata) szerelmén keresztül. A darab igazi drámai helyzetét ez a románc jelenti, amely mellett kissé elhalványulnak a már-már dokumentarista igénnyel ábrázolt történelmi események.

A forradalom ötvenedik évfordulójára készített alkotás igazi közönségfilm, széles réteget képes megszólítani. Minden bizonnyal ezt a célt szolgálja az alapvetően hollywoodi filmnyelv, valamint a katartikus, némiképp hatásvadász befejezés. A zárlat szimbolikus jelentőségűvé emeli a vízilabdameccset, és erkölcsi győzelmet ad az eltiport magyarságnak, így lezárja a mű értelmezését.

A Szabadság, szerelem 2007-ben elnyerte a St. Louis Nemzetközi Filmfesztivál legjobb külföldi játékfilmnek járó közönségdíját.

Lars Kraume: A néma forradalom (2008)

Izgalmas kérdés, más nemzetek hogyan viszonyulnak kívülről egy adott ország belügyeihez. Ezt mutatja meg Lars Kraume igaz történeten alapuló filmje. Két NDK-s fiatal, Theo és Kurt (Leonard Schneider és Tom Gramenz) átszökik Nyugat-Berlinbe, ahol egy filmhíradóból értesülnek a magyar történésekről. A független forrás merőben más képet ad az eseményekről, mint a Kelet-Berlint elárasztó propaganda, ami az ellenforradalom címszót hangoztatja. Az egyre kíváncsibb kamaszok immár illegális rádióközvetítésekből próbálják meg kihámozni az igazságot; így találkoznak a Puskás Ferenc haláláról szóló tévhírrel. A sport, a foci nemzetek fölött álló érték, így Kurt azt javasolja osztályának, kétperces néma csenddel emlékezzenek meg Puskásról.

Ami egyszerű, politikai felhangoktól mentes tiszteletadásnak indul, az iskolán túlnövő botrány lesz. A fiatalok ellen indított hajtóvadászatból a szülők sem maradnak ki, az államhatalom ugyanis az idősebb generáció eltitkolt múltjával próbál a kamaszokra hatni. Emellett igyekszik bizalmatlanságot szítani köztük, hogy egymás ellen forduljanak, és megnevezzenek egy bűnbakot. A politikai csatározások leképezik a rezsim működését, melynek egyik pillére, hogy elhallgattat mindenkit, aki másképp gondolkodik. A cím tehát nemcsak a kétperces csendre utal, amely mindent elindított, hanem arra is, hogy egy elnyomó rendszerben nem kaphat hangot, akinek eltér a véleménye a hatalométól.

A néma forradalom a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon debütált. Megjelenését követően itthon több középiskolai osztálynak levetítették a filmet, amely ideális arra, hogy párbeszédet kezdeményezzen a különböző generációk között.

Nyitóképen jelenet a Fényes szelek című filmből. Fotó: NFI / Domonkos Sándor