A Goethe Intézet, a Főszerkesztők Fóruma és a Független Médiaközpont által szervezett ?Újságírás újraindítása? című konferenciasorozat első, közös rendezvényén Móricz Ilona köszöntőjében elmondta: a Független Médiaközpont egyik kitűzött célja, hogy a nők nagyobb teret nyerjenek a médiában. Az alapítvány politikai elkötelezettségtől mentes non-profit szervezet, amely tizenöt éve tart műhelyfoglalkozásokat, kerekasztal-beszélgetéseket és más szakmai programokat a média munkatársai számára.
Címlapon és a háttérben
A konferencia megnyitását követően Molnár Gabriella újságíró-szerkesztő, a Nők Lapja volt főszerkesztője vette át a szót, a Címlapon és a háttérben című előadásával. Molnár Gabriella elmondta, hogy a lapnak 65 éves történelem van, és legalább négy, jellegzetes társadalmi-politikai korszakban is megjelent. Már az 1960-as években nyitott a lap a hétköznapi élet, a család, a praktikus kérdések felé, ahol a női érdekek is megjelentek. A ?70-es években már társadalmi viták generálásában, illetve részvételében is szerepet vállalt az újság ? mondta. Ilyen vitaindító volt a nők harmadik műszakja, először beszéltek nyíltan arról az újság hasábjain, hogy a dolgozó nők a munkából hazatérve a családot és a háztartást is ellátják. Igazi nagy változást a rendszerváltás és a ?90-es évek hoznak a Nők Lapja történetében, ugyanis eltűnik hetilap jellege, és privatizált lappá válik, ami óriási példányszámcsökkenést hozott. A megújulást a 2000-es év hozta el ? mondta Molnár Gabriella. Szórakoztató, élni segítő, életre biztató lappá vált a Nők Lapja, amelyben helyet kapnak a világot érintő súlyos kérdések, aktuális, a társadalmat foglalkoztató témákat feldolgozó riportok is. A válság kitörése után a hirdetői befolyás viszont egyre nagyobb lett, így a szerkesztői szabadság is egyre jobban szűkült. Molnár Gabriella rövid történeti összefoglalóját és előadását azzal zárta, hogy bár 2011 óta ő már nem dolgozik a Nők Lapjánál, úgy látja, a válság hatását a mai napig érezni lehet a médiában.
A gender mainstreaming
Molnár Gabriella után Eva Stabell, a Norvég Újságíró Szövetség tagja tartott előadást a Norvégiában folyó egyenlő bérek elvének érvényesítéséért folytatott harcról. Eva Stabell elmondta, hosszú utat járt be az Újságíró Szövetség mire valamennyire normalizálták a társadalomban uralkodó esélyegyenlőségeket. Elmondta, hogy Norvégiában az 1970-es évek végén tarthatatlan volt a helyzet, a nők és a férfiak között óriási különbség volt a médiában, a nőknek csupán 5 százaléka dolgozott magas beosztásban, és a bérek között is hatalmas szakadék tátongott.
?Egy női újságírónak a házasság, a gyerek, a munka hármasából valamit ki kellett húzni? ? mondta. A helyzet tarthatatlansága miatt lépett a Norvég Újságíró Szövetség, amely kollektív szerződésbe foglalta össze követeléseiket. Eva Stabell elmondta, hogy lépésük sikeresnek bizonyult. Az 1990-es években már megfigyelhető az a változás: ha a férfi újságírókat továbbképzésre küldték, akkor a nőket is, illetve ha a férfiak kaptak bónuszt a munkájukért, akkor az a nőknek is járt. Kiharcolták, hogy legyen kilenc hónapos fizetett GYES, amelyet a Szövetség legnagyobb eredményének nevezett a norvég újságírónő. A helyzet napjainkra tovább javult, már nemcsak az anyáknak jár a GYES, az apáknak is ki kell venniük kötelezően 14 hetet, hogy segítsék a családanyát. Végezetül ismertette, hogy Norvégiában jelenleg 600 százalékos a növekedés a női szerkesztők, főszerkesztők körében, így érdemes volt évtizedekig harcolni a női esélyegyenlőségért.
Németh Orsolya
